Szenteltvíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenteltvíz, festmény - Constantin Daniel Stahi (1882)

A szenteltvíz (latinul aqua benedicta) egyes keresztény egyházakban a megszentelt víz, amellyel az áldozópap a szentmise elején vagy végén a hiveket meghinti, vagy a hívek magukat akár otthon vagy a templomba való belépésükkor, illetve távozásukkor meghintik.

A víz szentelése katolikus szertartás szerint úgy történik, hogy a pap először a sót áldja meg, amit aztán szentelő imádság közben elvegyít a vízben.[1] Az ima szövege:[2]

„Könyörögjünk. - Istenünk, te az emberek üdvözítésére szánt legdrágább titokzatos ajándékaidat, misztériumaidat a vízből fakasztod számunkra. Hallgasd meg könyörgésünket: áraszd erre a megtisztulás sokféle módját jelképező vízre áldásodat †. Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonoszlelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé. Ne üthessen tanyát ott a gonoszlélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése. Ennek a víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy szent neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen. ”


Szenteltvizet használ a római katolikus egyház, a keleti ortodoxok, az ókatolikusok, az anglo-katolikusok és más egyházak is.

A belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat jelképezi. A szentelt vizet külön e célra készített, félkör alakú medencében őrzik, amelyeket a templomokban, esetleg a magánlakásokban az ajtó vagy kapuk mellett helyeznek el. A medencék rendszerint kőből készülnek. Ezen a rendes használatra való szenteltvízen kívül, amely szükség szerint bármikor szentelhető, az egyház időhöz és alkalomhoz kötött vízszenteléseket végez. Így: három király ünnepén a három király vizét, nagyszombaton és pünkösd előnapján a keresztvizet, a templomok, oltárok és harangok szentelésénél az ún. Gergely-vizet. Szerepet kapott az ember és állatgyógyításban is. Az esztendő során pedig megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, s a háznál felravatalozott halottat. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek, és a vihar elűzésére is. A víz szentelésénél a vízbe sót kevernek, amely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak a jelképe.

A vízkereszt elnevezés Krisztus megkeresztelkedésére utal. Ennek emlékére a nyugati egyházakban a templomokban vizet szentelnek, s e szentelményből a hívek igyekeznek hazavinni valamennyit. A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték. Ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. Még Vízkereszt napján beszentelték vele az állatokat, megitatták őket, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, rühesek. Hasonlóképpen magukra is locsoltak a vízből, rontás, betegségek, himlő ellen.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]