Frigyláda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A frigyláda egy francia katedrális domborművén, Cathédrale Sainte-Marie, Auch, Franciaország
Acacia seyal, feltételezések szerint a bibliai sittim-fa
A szent ládát mindig letakarva szállították a papok
James Tissot: Mózes és Józsué a frigyládával

A frigyláda (héberül אָרוֹן הָבְּרִית, Ārōn Hāb’rīt) az a szent láda, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített.[1]

Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing. És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany pártázatot.Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörül.
– Móz. II. 37, 10-12

A Biblia szerint sittim fából (Acacia nilotica,Acacia albida, Acacia seyal, Acacia tortilis, Acacia iraqensis) készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub [2] nyugodott. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. Nevezték még a szövetség ládájának, Isten ládájának és a bizonyság ládájának, a tetejét pedig a kegyelem királyi székének, vagy az engesztelés fedelének.

Mérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérete a Bibliában (2 Mózes 37, 1-7) olvasható leírás szerint: a hosszúsága harmadfél [3] sing (111,25 cm), a szélessége és a magassága egyaránt másfél sing (66,75 cm). [4]

Elhelyezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bírák korában Silóban állott. Éli főpap idejében, amikor fiai a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kívánságára a frigyládát a táborba vitték, a filiszteusok Ebenhaezernél megverték izraelitákat és magukkal vitték a frigyládát. Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel, ezután azonban dögvész ütött ki köztük. Ezt a frigyládában lakozó istenség haragjából származtatták, ezért visszaküldték a ládát az izraelitáknak Béth Semesbe.[5] Béth Semesből Kirjath Jearimba és Giboába került, míg végül Dávid király Jeruzsálembe vitette.

A frigyláda sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és Salamon templomának legbelső helyiségében, a "Szentek Szentjében" őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye I. e. 587-ig, a város első elpusztításáig.

A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás próféta még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. Más források szerint miután a babiloni seregek lerombolták a templomot, és a kincseit Babilonba vitték, a frigyládának nyoma veszett.

A jelenések könyve szerint a frigyláda a mennybe, Isten templomába került, amelynek következményei: villámlások, szózatok, mennydörgések, földindulás, jégeső (Jel 11,19).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gecse Gusztáv és Horváth Henrik: Bibliai kislexikon; Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-09-1134-5
  • Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon; ötödik, bővített és átdolgozott kiadás, Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1983, ISBN 963-09-2218-5
  • Farkas Henrik: A Biblia rejtélyei; Móra Ferenc Könyvkiadó, 1988, ISBN 963-11-4560-3
  • Bibliai nevek és fogalmak; PRIMO KIADÓ, Budapest, 1988

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ark of the Covenant című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frigyláda témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9
  2. Kerubok: a szeráfokkal együtt Isten közvetlen közelében lévő angyalok; az Úr kísérői, a frigyláda hordozói.
  3. kettő és fél (Felező számnév)
  4. Az ókori sing: a felnőtt átlagember könyökétől a kinyújtott kézfeje középső ujjáig mért, mintegy 40-50 cm-es távolság. A Bibliában használt könyök vagy sing hossza 44,5 cm.
  5. Sám. I. 4. 5. 5.