Csupasz turkáló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csupasz turkáló
Evolúciós időszak: Kora pliocén - jelenkor
Nacktmull.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Részalrend: Phiomorpha
Család: Turkálófélék (Bathyergidae)
Waterhouse, 1841
Alcsalád: Heterocephalinae
Landry, 1957
Nem: Heterocephalus
Rüppell, 1842
Faj: H. glaber
Tudományos név
Heterocephalus glaber
Rüppell, 1842
Szinonimák

a nem szinonimája:

  • Fornarina Thomas, 1903

a faj szinonimái:

  • Heterocephalus ansorgei Thomas, 1903
  • Heterocephalus dunni Thomas, 1909
  • Heterocephalus phillipsi Thomas, 1885
  • Heterocephalus progrediens Lönnberg, 1911
  • Heterocephalus scortecci de Beaux, 1934
  • Heterocephalus stygius Allen, 1912
Elterjedés
A csupasz turkáló földrajzi eloszlásaA csupasz turkáló földrajzi eloszlása
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csupasz turkáló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csupasz turkáló témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csupasz turkáló témájú kategóriát.

A csupasz turkáló, csupasz földikutya vagy csupasz vakondpatkány (Heterocephalus glaber) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a turkálófélék (Bathyergidae) családjába tartozó faj.

A Heterocephalus emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupasz turkáló kizárólag Afrika száraz éghajlatú „szarvában”, azaz Délkelet-Etiópiában, Kenya keleti részén és csaknem egész Szomáliában él. Mivel a föld alatt él, biztonságban van a külső behatásokkal szemben. Legfőbb természetes ellenségei a kígyók.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat fej-törzs-hossza 8-9 centiméter, testtömege 30-80 gramm. Egy-két szőrszálat leszámítva az állat bőre teljesen csupasz. A fül egy közönséges nyílás a bőrfelületen, nincs fülkagylója. Apró szemének nem sok hasznát veszi, gyakorlatilag vak. Két pár hosszú, előreálló metszőfogát használja a gumók megrágására, alagutak ásására és a kígyókkal szembeni védekezés során. Kicsi, de éles karmai segítségével a csupasz turkáló biztonságosan közlekedik föld alatti folyosóin.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupasz turkáló kiterjedt alagútrendszerben él, és sohasem jön fel a felszínre. Az állat kolóniában él, és egy királynő köré csoportosul a család összes tagja. Hasonló valódi társas vagy euszociális társadalomban csak a méhek és a hangyák élnek. Tápláléka gumók és gyökerek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királynő mintegy 80 naponként párzik, mindig 8-11 nappal az utolsó fialást követően. A vemhesség 70 napig tart, ennek végén a királynő 3-11 kölyköt ellik. Az újszülött csupasz turkáló élénk rózsaszínű, és alig 2 grammot nyom, de már néhány óra elteltével mászik és jár. 3-4 hét múlva eszik először szilárd táplálékot.

Megdöbbentő élettartam, védettség a ráktól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupasz turkáló a vadonban akár harminc évig is élhet. Ez körülbelül a tízszerese a többi rágcsáló élettartamának. 2009-ben a Rochelle Buffenstein által vezetett kutatás arra a következtetésére jutott, hogy ezen állatok szervezete jóval gyorsabban regenerálódik, valamint képes valamilyen módon lelassítani a sejtöregedés folyamatát. A további kutatások annak a reményében indulnak, hogy különböző betegségek gyógyíthatóvá válnak, ha jobban megismerik a csupasz turkáló működését.

A csupasz földikutya sosem betegszik meg rákban. Még egyetlen rákos példányt sem találtak a kutatók, és mesterségesen sem sikerült megbetegíteni rákban.

A University of Rochester két sejtbiológusa[1], Andrei Seluanov és Vera Gorbunova[2] kutatásai alapján a genetikai alapú rákmentesség hátterében a hialuronsav állhat. A hialuronsav az emberi szervezetben is előfordul: arányaiban az újszülöttekben van belőle a legtöbb. Később termelődése lelassul, ekkor kezdenek el kialakulni a ráncok. Negyvenéves korra aránya a szervezetben a kezdetinek felére, hatvanéves kor környékén pedig a 10 százalékára csökken. Ez az anyag régóta használatos szépészeti beavatkozásokban, és káros mellékhatása nem ismert.[3]

A csupasz földikutya viszont eleve ráncos bőrrel születik, és egész életében így is marad, viszont a kötőszöveteiben jelentős arányban kimutatható a hialuronsav, még a legidősebb példányokban is. Ez a készlet egyben a szervezet legnagyobb antioxidáns-tartalékát is jelenti.

A csupasz földikutya hialuronsav-állománya a többi emlőstől eltérően nagyobb molekulákból áll, és viszkózus masszát képez a kötőszöveti sejtek körül. A hialuronsav rákellenes szerepének bizonyítására azt szövettenyészetben eltávolították a sejtek közül, ekkor azok rögtön fogékonnyá váltak a rákkeltő anyagokra.

A hialuronsav lebontásáért felelős enzim a csupasz földikutyák szervezetében egy génnek köszönhetően korlátozottan működik. Ha ezt a gént inaktiválják, akkor az enzim hatékonyabban működik, és a hialuronsav-állomány csökkenni kezd.

E kutatások szerint a csupasz földikutya az egyetlen élőlény, amelyben olyan daganatgátló mechanizmus működik, amelynek alapja egyetlen gén. Ennek nagy szerepe lehet új rákellenes módszerek kidolgozásában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]