I. Edmund wessexi király
| I. Edmund | |
 |
|
|
|
|
| Wessex királya | |
| Uralkodási ideje 939 – 946 |
|
| Elődje | Athelstan |
| Utódja | Eadred |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Cerdic-ház |
| Született | 921? |
| Elhunyt | 946. május 26. (25 évesen) Pucklechurch[1][2][3], Wessex |
| Nyughelye | Glastonbury apátság[1][2], Somerset |
| Édesapja | I. Eduárd |
| Édesanyja | Eadgifu[2] |
I. Eadmund vagy Edmund (921[2][3]/922 – 946. május 26.[1][2][3]), melléknevei: Idősebb, Nagyszerű. 939-től haláláig Anglia királya volt. Rövid, ám eseményekkel teli uralkodása alatt sikerrel harcolt a vikingek ellen Közép-Angliában és Northumbriában[2].
Idősebb Edward fia és Athelstan féltestvére volt. Ott harcolt bátyja mellett Brunanburghi csatában 937-ben[1]. Athelstan halála után örökölte a trónt. Nemsokkal királlyá koronázását követően több katonai támadást kellett kezelnie. II. Olaf dublini király elfoglalta Northumbriát és bevonult Közép-Angliába[3] (Midlandsbe). Mikor 942-ben meghalt, Edmund visszafoglalta Midlands területét[3]. 943-ban ő lett Olaf yorki király keresztapja. 944-ben sikeresen visszafoglalta Northumbriát[3]. Ugyanebben az évben szövetségese, York királya elvesztette a trónját, s Dublinba menekült. Olaf lett Olaf Cuaran néven a dublini király, és ezután innen segítette keresztapját. 945-ben Edmund meghódította Strathclyde-ot, de átadta uralkodói jogait I. Malcolm skót királynak[1][3]. Cserébe megállapodtak, miszerint kölcsönösen támogatják egymást háború esetén[3]. Így Edmund létrehozott egy biztonságos határsávot és békés külpolitkát folytatott Skóciával[3]. Uralkodása idején kezdődött a X. századi kolostori újjáéledés is Angliában[3]. Legismertebb tette, hogy ő nevezte ki Glastonbury apátjává Dunstant[1]. 946-ban tárgyalásra küldte embereit Franciaországba Lajos királyhoz[1] aki Athelstan udvarában nevelkedett[1], de a tárgyalás eredményeit már nem tudhatta meg[1].
Leofa, egy száműzött tolvaj ölte meg Edmundot palotájában[3]. Ünnepségen volt Pucklechurchben, mikor észrevette a tömegben Leofát. Miután megpróbált a tolvaj elmenekülni, a király és a tanácsadói elfogták. Edmund és Leofa mindketten meghaltak. A trónon 946 és 955 között öccse, Edred követte.
Mártíromságának történetét Abbo de Fleury írta meg.
Gyermekei [szerkesztés]
- Edmund első felesége, Shaftesbury-i Szent Ælfgifu[1][2] (†944) két gyermeket szült férjének:
- Második feleségétől, Damerham-i Æthelflæd[1][2] nem született gyermeke.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k http://www.anglo-saxons.net/hwaet/?do=get&type=person&id=Edmund
- ^ a b c d e f g h i j David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 25. oldal
- ^ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 146. oldal
- ↑ Egyes terülteken már 957-től uralkodhatott.
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: Æthelstan |
|
Következő uralkodó: Eadred |
| Előző uralkodó: II. Ragnall |
|
Következő uralkodó: Erik |
