Æthelbald merciai király
| Æthelbald | |
 |
|
|
|
|
| Mercia királya | |
| Uralkodási ideje 716 – 757 |
|
| Elődje | Ceolwald |
| Utódja | Beornred |
| Életrajzi adatok | |
| Elhunyt | 757 Seckington[1], Anglia |
| Nyughelye | Repton, Derbyshire |
| Édesapja | Alweo |
Æthelbald (angolszászul: ÆþELBALD ALVVIHING MIERCNA CYNING), († 757, Seckington, Anglia), Mercia erőskezű királya 716–757 között, a Humber folyó, és a La Manche csatorna között elterülő összes angolszász királyság államszövetségének a vezetője[1]. Dominanciáját az tette lehetővé, hogy Kent erőskezű királya, Wihred 725-ben meghalt, Ine, Wessex királya pedig 726-ban lemondott[1]. Uralma alatt London az essexi királyság helyett Mercia fennhatósága alá került[1].
Eawa király († 642) unokája, Alweo fia. Száműzöttből vált zsarnokká. Menekültként szerzetesek, remeték, szent életű emberek társaságát kereste. Trónra kerülve is megmaradt buzgó kereszténynek, de a testiség kísértéseinek nemigen tudott ellenállni. Bár bőkezűen bánt az egyházzal[1], 746-ban, vagy 747-ben mégis szemrehányó levelet kapott Szent Bonifáctól[1], és más, a mai Németország területén térítő angolszász püspököktől[1], akik kicsapongó életvitelét, és az egyházi előjogok megsértését kérték rajta számon[1]. Bonifác a fejére olvasta a királynak, hogy „kétszeresen vétkezik”, mivel királyi hatalmával visszaélve apácazárdákban olyan kegyeket erőszakol ki, amikhez egyébként nem jutna hozzá.
Gyámolította a szegényeket, betartatta a törvényt, és biztosította a rendet; 733-ban rabló hadjáratot vezetett a déli Wessex ellen, 740-ben pedig földúlta Northumbria jó részét, miközben az ország sokat zaklatott királya a piktekkel viaskodott (ez utóbbi győzelme után a Dél-Anglia királya, és a Britannia királya címet adományozta magának); 749-ben felmentette a templomokat mindenfajta közteher alól[1], kivéve a hidak javítását, és az erődépítést[1].
41 évnyi uralom után, 757-ben saját testőrei gyilkolták meg[1].
Jegyzetek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Ceolwald |
|
Következő uralkodó: Beornred |
