VI. Erik dán király
| VI. Erik | |
 |
|
| Erik királyi pecsétje | |
|
|
|
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje 1286 – 1319 |
|
| Elődje | V. Erik |
| Utódja | II. Kristóf |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Estridsson-ház |
| Született | 1274 Jelling |
| Elhunyt | 1319. november 13. (45 évesen) Roskilde[1] |
| Nyughelye | Szent Bendt templom, Ringsted[1] |
| Édesapja | V. Erik |
| Édesanyja | Brandenburgi Ágnes |
VI. Erik vagy Erik Eriksson (1274[2] – 1319. november 13.[3]) Dánia királya 1286-tól haláláig, szerencsétlen uralkodása[4] alatt kiéleződött az egyház és a monarchia közti ellentét, amely nagyapja, I. Kristóf alatt keletkezett[2]; dicstelen háborúkat folytatott Svédországgal és a Hanza szövetséggel is[4].
V. Erik dán király fiaként született. Uralkodása elején Waldemár schlezwigi herceg gyámkodott felette[4]. Uralmával hamarosan szembeszegült a főnemesek egy csoportja, akiket a király azzal vádolt – valószínűleg alaptalanul –, hogy részt vettek édesapja meggyilkolásában[2]. A főnemeseket 1287-ben törvényen kívül helyezték, de segítséget kaptak a norvég királytól, majd csatlakoztak Valdemárhoz, Schleswig grófjához és Jens Grandhoz, az új érsekhez[2]. Támadást intéztek a dán tengerpart ellen[2]. Erik legyőzte Valdemárt, és 1295-ben egyezségre jutott Norvégiával, Granddal azonban folytatta az ellenségeskedést, sőt börtönbe záratta, amire válaszul 1297-ben a pápa kiközösítette a királyt[2], országát pedig interdiktummal sujtotta[4]. Az uralkodó 1303-ban kiegyezett VIII. Bonifáccal, így folytatni tudta a dán hódításokat a Német-római Birodalom északi határa mentén[2]. 1304-ben I. Albert átengedte Dániának az Elba folyótól északra fekvő összes területet[2]. Uralkodása vége felé Erik elvesztette német csatlósai legtöbbjének támogatását, és csak Rostockot, valamint Rügent tartotta meg[2]. Utolsó éveit megnehezítették a Norvégiával és Svédországgal kiújult ellentétek, valamint az egyház, a parasztság és a nemesség, ezen belül öccse, Kristóf szembefordulása a királyi hatalommal[2]. Erik hadjáratainak finanszírozása csaknem csődbe vitte Dániát, és a király kénytelen volt országának nagy területeit elzálogosítani, hogy pénzhez jusson[2]. Minthogy gyermekei uralkodása alatt mind meghaltak, Erik 1319-es halálakor öccse II. Kristóf néven örökölte a trónt.
Gyermekei[szerkesztés]
VI. Erik 1296. júniusában házasodott össze Svédországi Ingegerddel (1277 – 1319. április 5./augusztus 15.), III. Magnus svéd király leányával. 8 gyermekük született:
A többi négy gyermek neve nem ismert.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b http://homepage.mac.com/crowns/
- ^ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
- ↑ Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ^ a b c d Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Lásd még[szerkesztés]
| Előző uralkodó: V. Erik |
|
Következő uralkodó: II. Kristóf |
