VI. Erik dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Erik
Erikmenvedssegl.jpg
Erik királyi pecsétje

Dánia királya
Uralkodási ideje
1286 – 1319
Elődje V. Erik
Utódja II. Kristóf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Estridsson-ház
Született
1274
Jelling
Elhunyt
1319. november 13. (45 évesen)
Roskilde[1]
Nyughelye Szent Bendt templom, Ringsted[1]
Édesapja V. Erik
Édesanyja Brandenburgi Ágnes

VI. Erik vagy Erik Eriksson (1274[2]1319. november 13.[3]) Dánia királya 1286-tól haláláig, szerencsétlen uralkodása[4] alatt kiéleződött az egyház és a monarchia közti ellentét, amely nagyapja, I. Kristóf alatt keletkezett[2]; dicstelen háborúkat folytatott Svédországgal és a Hanza szövetséggel is[4].

V. Erik dán király fiaként született. Uralkodása elején Waldemár schlezwigi herceg gyámkodott felette[4]. Uralmával hamarosan szembeszegült a főnemesek egy csoportja, akiket a király azzal vádolt – valószínűleg alaptalanul –, hogy részt vettek édesapja meggyilkolásában[2]. A főnemeseket 1287-ben törvényen kívül helyezték, de segítséget kaptak a norvég királytól, majd csatlakoztak Valdemárhoz, Schleswig grófjához és Jens Grandhoz, az új érsekhez[2]. Támadást intéztek a dán tengerpart ellen[2]. Erik legyőzte Valdemárt, és 1295-ben egyezségre jutott Norvégiával, Granddal azonban folytatta az ellenségeskedést, sőt börtönbe záratta, amire válaszul 1297-ben a pápa kiközösítette a királyt[2], országát pedig interdiktummal sujtotta[4]. Az uralkodó 1303-ban kiegyezett VIII. Bonifáccal, így folytatni tudta a dán hódításokat a Német-római Birodalom északi határa mentén[2]. 1304-ben I. Albert átengedte Dániának az Elba folyótól északra fekvő összes területet[2]. Uralkodása vége felé Erik elvesztette német csatlósai legtöbbjének támogatását, és csak Rostockot, valamint Rügent tartotta meg[2]. Utolsó éveit megnehezítették a Norvégiával és Svédországgal kiújult ellentétek, valamint az egyház, a parasztság és a nemesség, ezen belül öccse, Kristóf szembefordulása a királyi hatalommal[2]. Erik hadjáratainak finanszírozása csaknem csődbe vitte Dániát, és a király kénytelen volt országának nagy területeit elzálogosítani, hogy pénzhez jusson[2]. Minthogy gyermekei uralkodása alatt mind meghaltak, Erik 1319-es halálakor öccse II. Kristóf néven örökölte a trónt.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Erik 1296. júniusában házasodott össze Svédországi Ingegerddel (12771319. április 5./augusztus 15.), III. Magnus svéd király leányával. 8 gyermekük született:

  • Valdemár (?1302)
  • Erik (†fiatalon)
  • Magnus (†fiatalon)
  • ismeretlen nevű fiú (élt 1318-ban)

A többi négy gyermek neve nem ismert.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://archive.is/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. ^ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
  3. Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. ^ a b c d Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
V. Erik
Dánia királya
12861319
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
II. Kristóf