I. Valdemár dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Valdemár
Valdemar den Store.jpg

Dánia királya
Uralkodási ideje
1157 – 1182
Elődje III. Svend
Utódja VI. Knut
Életrajzi adatok
Született 1131. január 14.
Elhunyt 1182. május 12. (51 évesen)
Nyughelye Ringsted
Édesapja Knut Lavard
Édesanyja Kijevi Ingeborg

I. Valdemár Knutsson vagy Nagy Valdemár (1131. január 14.[1]1182. május 12.[2]) Dánia királya 1157-től haláláig. Felszámolta a dán hajózást veszélyeztető vend fenyegetést[2], sikerült függetlenné válnia a német-római császártól[2], és egyházi hozzájárulást szerzett utódai, a Valdemár-dinasztia örökletes uralkodásának megalapításához[2].

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Erik dán király unokájaként, édesapja, Knut Lavard halála után hét nappal született. 1152-ben megkapta Jütland déli részét[3], unokatestvére, III. Svend halála után pedig Dánia trónját örökölte. Fogadott fivére, Absalon lundi érsek támogatásával (és Oroszlán Henrikkel szövetkezve) azonnal hadjáratsorozatot indított a szláv ranik ellen[2][3] (11601164[4]), elfoglalta Rügen szigetét[3], kifosztotta Svatovit szentélyét[4] és Norvégiát is hűbérállamává tette[3]. Valdemár letette Barbarossa Frigyesnek a hűségesküt[2], és elismerte a császár által támogatott ellenpápát IV. Viktort[2]. A dán egyház vezetője, Eskil lundi érsek inkább száműzetésbe vonult, semhogy ellentétbe kerüljön III. Sándor pápával[2]. Valdemár és Absolon püspök 1165 körül megváltoztatta a véleményét, és elismerte Sándor pápának[2]; ekkor Eskil visszatért Dániába[2], szentté avatta Valdemár édesapját, Knut Lavardot[2], fiát, Knutot pedig 1170-ben társkirállyá kente[2], megnyitva ezzel az utat a Valdemárok örökletes uralkodása előtt[2], és megtagadva I. Frigyes legfőbb hűbéri hatalmát[2]. Miután Valdemár az esetleges német támadással szemben kiépítette a dán erődítményrendszert[2], és felfegyverezte a hadsereget[2], 1181-ben tényleges erőegyensúly alapján léphetett szövetségre Frigyessel[2]. Ezt a szövetséget szilárdította meg leányának és Frigyes fiának a házassága[2]. Absolon lundi érsek uralkodása alatt vezette be az egyházi tizedet, mely parasztfelkelést robbantott ki (11771181), de Valdemár kegyetlenül leverette[4]. Mintegy 25 évnyi uralom után hunyt el, trónját idősebb fia Knut örökölte.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valdemár felesége, Minszki Zsófia (11411198. május 5.), a lengyel Ryksa Bolesławówna és Volodar minszki fejedelem leánya nyolc gyermeket szült férjének:

Valdemárnak volt egy törvénytelen gyermeke is egy Tova nevű nőtől:

  • Kristóf (11501173), Jütland hercege volt 1170-től haláláig.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Denmark 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 664. oldal
  3. ^ a b c d Bokor József (szerk.). Valdemár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  4. ^ a b c Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 167. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Svend
Dánia királya
11571182
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
VI. Knut