I. Valdemár dán király
| I. Valdemár | |
 |
|
|
|
|
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje 1157 – 1182 |
|
| Elődje | III. Svend |
| Utódja | VI. Knut |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1131. január 14. |
| Elhunyt | 1182. május 12. (51 évesen) |
| Nyughelye | Ringsted |
| Édesapja | Knut Lavard |
| Édesanyja | Kijevi Ingeborg |
I. Valdemár Knutsson vagy Nagy Valdemár (1131. január 14.[1] – 1182. május 12.[2]) Dánia királya 1157-től haláláig. Felszámolta a dán hajózást veszélyeztető vend fenyegetést[2], sikerült függetlenné válnia a német-római császártól[2], és egyházi hozzájárulást szerzett utódai, a Valdemár-dinasztia örökletes uralkodásának megalapításához[2].
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
I. Erik dán király unokájaként, édesapja, Knut Lavard halála után hét nappal született. 1152-ben megkapta Jütland déli részét[3], unokatestvére, III. Svend halála után pedig Dánia trónját örökölte. Fogadott fivére, Absalon lundi érsek támogatásával (és Oroszlán Henrikkel szövetkezve) azonnal hadjáratsorozatot indított a szláv ranik ellen[2][3] (1160–1164[4]), elfoglalta Rügen szigetét[3], kifosztotta Svatovit szentélyét[4] és Norvégiát is hűbérállamává tette[3]. Valdemár letette Barbarossa Frigyesnek a hűségesküt[2], és elismerte a császár által támogatott ellenpápát IV. Viktort[2]. A dán egyház vezetője, Eskil lundi érsek inkább száműzetésbe vonult, semhogy ellentétbe kerüljön III. Sándor pápával[2]. Valdemár és Absolon püspök 1165 körül megváltoztatta a véleményét, és elismerte Sándor pápának[2]; ekkor Eskil visszatért Dániába[2], szentté avatta Valdemár édesapját, Knut Lavardot[2], fiát, Knutot pedig 1170-ben társkirállyá kente[2], megnyitva ezzel az utat a Valdemárok örökletes uralkodása előtt[2], és megtagadva I. Frigyes legfőbb hűbéri hatalmát[2]. Miután Valdemár az esetleges német támadással szemben kiépítette a dán erődítményrendszert[2], és felfegyverezte a hadsereget[2], 1181-ben tényleges erőegyensúly alapján léphetett szövetségre Frigyessel[2]. Ezt a szövetséget szilárdította meg leányának és Frigyes fiának a házassága[2]. Absolon lundi érsek uralkodása alatt vezette be az egyházi tizedet, mely parasztfelkelést robbantott ki (1177–1181), de Valdemár kegyetlenül leverette[4]. Mintegy 25 évnyi uralom után hunyt el, trónját idősebb fia Knut örökölte.
Gyermekei [szerkesztés]
Valdemár felesége, Minszki Zsófia (1141 – 1198. május 5.), a lengyel Ryksa Bolesławówna és Volodar minszki fejedelem leánya nyolc gyermeket szült férjének:
- Zsófia (1159 – 1208)
- Knut (1163 – 1202. november 12.)
- Mária (1165 – ?)
- Margit (1167 – ?)
- Valdemár (1170. június 28. – 1241. március 28.)
- Rikissza (1174 – 1220. május 8.) ∞ X. Erik svéd király
- Dániai Ingeborg (1175 – 1236. július 29.) ∞ II. Fülöp Ágost francia király
- Helena (1177 – 1233) ∞ Lüneburgi Vilmos
Valdemárnak volt egy törvénytelen gyermeke is egy Tova nevű nőtől:
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Denmark 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 664. oldal
- ^ a b c d Bokor József (szerk.). Valdemár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ^ a b c Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 167. oldal
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
| Előző uralkodó: III. Svend |
|
Következő uralkodó: VI. Knut |
