VI. Knut dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Knut
Knud den Sjettes segl.png
Knut királyi pecsétje

Dánia királya
Uralkodási ideje
11821202
Elődje I. Valdemár
Utódja II. Valdemár
Életrajzi adatok
Született 1163
Elhunyt 1202. november 12. (39 évesen)
Nyughelye Szent Bendt templom, Ringsted[1]
Édesapja I. Valdemár
Édesanyja Minszki Zsófia

VI. Knut Valdemarsson vagy Istenfélő Knut[2] (1163[3][4]1202. november 12.[5][4]) dán társkirály 1170-től[4], király 1182-től haláláig. Uralkodása idején Dánia kivonult a Német-római Birodalom területéről[4], de kiterjesztette fennhatóságát a Balti-tenger déli partvidékére, Pomerániára, Mecklenburgra és Holsteinre[4]. A királynak területszerzésben játszott szerepét elhomályosította fivére Valdemár schleswigi hercegé (később II. Valdemár király) és Absalon érseké[4]. Személyes befolyása vitatott: gyakran Absalon püspök politikájának követőjeként tekintenek rá. Kortárs források mélyen vallásos és őszinte embernek írják le.

I. (Nagy) Valdemár legidősebb fia volt. Trónralépte – tanácsadója, Absalon püspök ötletére – nem újította meg a Barbarossa Frigyes császárnak tett hűbéresküjét. 1184-ben elfoglalta Pomerániát és Mecklenburgot, melynek lakóit adófizetésre bírta[3], 1197-ben pedig Észtországba vezetett keresztes hadjáratot. Győzelmeit a nevéhez illesztett Slavonorumque rex ("Szlávok királya") cím örökítette meg[4]. 1200-1202-ig még Holsteint, Lübecket és Hamburgot is hatalma alá hajtotta. Dánia súlya megnövekedett az európai politikában[4]. Ezt jelezte nővérének, Ingeborgnak II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házassága[4][3] és az hogy Dánia beleavatkozhatott a német uralkodók közti vitákba[4]. A Német-római császárságot dúló polgárháború idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201-ben el is fogott[3]. Knut huga Lüneburgi Vilmoshoz ment feleségül, így az ifjabb Welf törzsanyja lett. 1192 után az ország déli politikáját Knut fivére, Valdemár irányította[4], aki a dán uralmat az Oderán túli keleti balti régióra terjesztette ki[4]. A gyermektelen[4] Knut királyt halála után Valdemár lépett a trónra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Oroszlán Henrik szász herceg leánya, Gertrúd volt (házasság: 1171[6] vagy 1177[7], †1197[7]), gyermekük nem született.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://archive.is/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. Névváltozata: Kanut
  3. ^ a b c d Bokor József (szerk.). Kanut, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 392. oldal
  5. Révai nagy lexikona, XI. kötet (Jób–Kontúr), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1914, 211. oldal
  6. http://nygaard.howards.net/files/3/2307.htm
  7. ^ a b Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. (Nagy) Valdemár
Dánia királya
11821202
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
II. (Győztes) Valdemár