Agyvelőgyulladás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az agyvelőgyulladás (encephalitis) az agy akut gyulladása, amit leggyakrabban vírusfertőzés okoz. Néha állhat bakteriális fertőzés is a háttérben a bakteriális agyhártyagyulladáshoz hasonlóan, vagy kialakulhat más fertőző betegségek például veszettség (vírus) vagy szifilisz (baktérium) szövődményeként. Egyes élősködő egysejtűek például a Toxoplasma vagy a Naegleria fowleri is okozhatnak agyvelőgyulladást olyan emberekben, akiknek gyenge az immunrendszere. A gyulladt agy nekinyomódik a koponyának, ami agykárosodást okoz, és halálhoz is vezethet.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agyvelőgyulladásos betegek lázasak, fáj a fejük, fénykerülők, emellett gyengék és rohamaik is lehetnek. Ritkábban jelentkezik a tarkókötöttség, azaz a nyak merevsége, néhány betegnek a végtagjai is merevek, lassú a mozgásuk és ügyetlenek attól függően, hogy az agyuk melyik része érintett. Az agyvelőgyulladás tüneteit az agy védekező működése okozza, ami azért indul be, hogy megszüntesse a fertőzést.

Kóroktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agyvelőgyulladásnak sokféle előzménye lehet. Az egyik ezek közül a veszettség. Az agyvelőgyulladás fertőző betegség.

A betegség felismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőtt agyvelőgyulladásos betegek hirtelen belázasodással, fejfájással, zavartsággal és néha rohamokkal jelentkeznek az orvosnál. A kisebb gyerekek vagy csecsemők ingerlékenyek, étvágytalanok és belázasodnak.

Az ideggyógyászati vizsgálat általában álmatagságot, zavartságot állapít meg a betegnél. A merev nyak, melyet az agyat borító agyhártya irritációja okoz, azt jelzi, hogy a betegnek agyhártyagyulladása, vagy agyhártya- és agyvelőgyulladása van. Ha megvizsgálják a gerincfolyadékot, melyet gerinccsapolással nyernek, általában emelkedett fehérje- és fehérvérsejt-mennyiséget találnak normális cukorszint mellett, bár a betegek jelentős részénél a gerincfolyadék normális is lehet. A CT-vizsgálat általában nem segít sokat, mivel az agyban ritkán keletkezik tályog. Ez inkább az agyhártyagyulladásos betegekre jellemző. A vérzés is ritka, kivéve azokat a betegeket, akiknek herpes simplex 1-es típusú agyvelőgyulladása van. Az MRI jobb felbontású képet ad. A herpes simplex agyvelőgyulladásos betegekben az elektroenkefalográf éles hullámokat mutathat az egyik vagy mindkét halántéki lebenyben. A gerinccsapolást csak az után végzik el, hogy CT-vizsgálattal kizárták az agyi duzzanat lehetőségét. A diagnózist gyakran úgy állítják fel, hogy kimutatják a keresett virális antigén (pl. a herpes simplex vírus) elleni ellenanyagokat, vagy pedig polimeráz láncreakcióval felsokszorozzák a fertőzésért felelős vírus RNS-ét vagy DNS-ét.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezelés általában tüneti. A megbízhatóan kipróbált vírusellenes szerek csak néhány vírus ellen használhatók (pl. aciklovir a herpeszes agyvelőgyulladás ellen), és a herpes simplex agyvelőgyulladást kivéve a legtöbb fertőzés ellen korlátozott sikert érnek el. A nagyon rossz állapotban levő betegeknél a támogató kezelés például a géppel való lélegeztetés is ugyanilyen fontos. A betegség végkimenetele változó, gyakran teljesen gyógyul, de sokszor maradványtünetek is kialakulnak. Megelőzésében a kullancsok elleni védekezés játszik szerepet (riasztószerek, erdei dolgozóknál védőöltözet viselése), illetve a bőrbe fúródott kullancsok mielőbbi eltávolítása. Ezenfelül lehetőség van védőoltásra, amit a foglalkozásuk miatt veszélyeztetetteknek (erdészeti, mezőgazdasági stb. dolgozók) kötelező beadni, de azok számára is ajánlott a védőoltás, akik pl. sokat kirándulnak a szabadban, természetben.

Encephalitis lethargica[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Encephalitis lethargica az agyvelőgyulladás nem tipikus formája, amely 1917 és 1928 között járványos volt. Azóta csak pár esetről tudunk, bár az utóbbi években néhány betegnek nagyon hasonlóak voltak a tünetei. Ma úgy gondoljuk, a betegséget vagy baktérium okozza, vagy a fertőzést követő autoimmun válasz.

Akut esetben a beteg félig öntudatos, szoborszerű állapotba kerül; nem mozog, nem beszél (akinetikus mutizmus). Ez akár évtizedekig is eltarthat. Oliver Sachs nyomán a Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerekkel a betegek feléleszthetők. A járvány túlélőit Sachs az 1960-as évek végén L-DOPA adásával gyógyította meg.

Limbikus agyvelőgyulladás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esetek kis részében az agyvelőgyulladást okozó kórokozók elsősorban a limbikus rendszert (az agy alapi részén található struktúrák összessége, melyek az alapvető autonóm működésekért felelősek) támadják meg, ezt limbikus agyvelőgyulladásnak hívják.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]