Berching

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berching
Stadtmauer (Berching).JPG
Berching címere
Berching címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Bajorország
Kormányzati kerület Felső-Pfalz
Kerület Neumarkt in der Oberpfalz
Rang város
Polgármester Ludwig Eisenreich CSU
Irányítószám 92334
Körzethívószám 08462
Népesség
Teljes népesség 8580 fő (2009. dec 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 385 m
Terület 131,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berching (Németország)
Berching
Berching
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 06′, k. h. 11° 26′Koordináták: é. sz. 49° 06′, k. h. 11° 26′
Berching weboldala

Berching város Németországban, Bajorországban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aki be szeretne jutni a városba, át kell haladnia a négy városkapu valamelyikén, mert a városfal sértetlenül túlélte az évszázadokat, még a tölgyfakapuk is megvannak. A település legrégebbi nyomai az újkőkorig érnek vissza (Kr. e. 5000.), a hallstatti kultúra és Laténi kultúra nyomait éppúgy megtalálni, mint egy késő kelta település maradványait, valamint egy egykori germán temetőt Kr. u. 2. századból.

Első említése mint „Pirihinga“ III. Károly római császár oklevelében található 883-ból. A név 6-8. századi bajor lételepülőkre enged következtetni. A település még 912 előtt az eichstätti püspökök kezére került, az ő uralkodásuk alatt fejlődött Berching hamarosan jelentős hivatali központtá. 1296-ban említik 'Berchinget először mint oppidum (megerősített település) és csak néhány évtizeddel később (1314) már mint civitas (város). Wilhelm von Reichenau (1464–1496) püspök idején újították fel a védműveit és építették ki a városfalat kiegészítve 13 toronnyal és négy kapuval, amelyek akkori formájában máig fennmaradtak. Már 1245 előtt megkapta a piactartási jogot. Két nagy templom, számos tekintélyes polgári ház tanúskodik a város gazdagságáról. Név szerint a Rettenkofer és a Rumpf családok, akik a borkereskedelemben gazdagodtak meg és akik a a 17. és 18. században városuk nagyvonalú mecénásainak bizonyultak.

Majdnem 900 évig voltak az eichstätti püspökök a város urai, de 1802-03 napóleoni háborúkat követő szekularizáció véget vetett uralmuknak. A város ez után rövid ideig a Salzburgi Választófejedelemséghez tartozott, majd 1806-ban Bajorországhoz került. A bajor államapparátus átvette a közigazgatást, és ezzel Berching elvesztette eddigi pozícióját. Csak többéves kitartó utánajárással tudott a városi tanács 1822-ben végre újra állandó jószágpiacot tartani, majd 1842-től gabonapiacot. A Lajos–Duna–Majna-csatorna megépülése 1846-ban, majd a helyi érdekeltségű Neumarkt–Berching–Beilngries vasútvonal 1888-ban (megszűnt 1987-ben) hozzásegítették ugyan a várost a fejlődéshez, de a hivatalok illetve bármiféle központi szervezetek teljese hiánya hosszú távon pangáshoz vezetett. 1902–03-ban épült egy alapítványi kórház.

Az 1970-es években 19 község olvadt be Berchingbe az 1971-80-es bajorországi közigazgatási reform során. Az utóbbi évtizedekben felújították a belvárost, épült egy öregek otthona (Assisi Szent Ferenc), az egykori ferences kolostort átépítették ifjúsági központtá (Pettenkofer-Haus), felújították a városházát, felépült az Europahalle, kibővítették a város belterületét és létrehoztak egy ipari parkot Erasbach városrészben. Az utóbbi évtizedben épült egy uszoda (Berle) valamint egy geriátriai rehabilitációs Klinika (Helios) valamint egy szakközépiskola (Realschule Berching).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fortschreibung des Bevölkerungsstandes (német nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 21.)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]