Vasari-folyosó
|
A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Vasari-folyosó | |
 | |
| A folyosó egy szakasza az Uffiziből | |
_in_Florence,_Italy_(4).jpg) | |
| A múzeum adatai | |
| Teljes neve | Corridoio Vasariano |
| Elhelyezkedés | Firenze Olaszország |
| Alapítva | 1565 |
| Építési stílus | reneszánsz építészet |
| Építész(ek) | Giorgio Vasari |
| Elhelyezkedése | |
 Vasari-folyosó
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 43° 46′ 08″, k. h. 11° 15′ 23″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 08″, k. h. 11° 15′ 23″ | |
 | |
| A Vasari-folyosó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vasari-folyosó témájú médiaállományokat. | |
A Vasari-folyosó Firenze történelmi belvárosának különleges építménye, az egykor uralkodó Medici-család lakóhelyéül szolgált Pitti-palotát és a Palazzo Vecchiót összekötő fedett folyosó, amely áthalad az Arno feletti Ponte Vecchión is. Hosszú falain helyezték el az Uffizi világhírű, több mint 1600 művet számláló portrégyűjteményének nagy részét, de a folyosó csak csoportosan, idegenvezetővel látogatható.
Története, leírása[szerkesztés]
A különböző számítások szerint 800-1000 méter hosszú, egy-két emeletes magasságban vezetett folyosót 1565-ben, öt hónap alatt építették fel I. Cosimo de’ Medici rendeletére, Giorgio Vasari tervei alapján. Felavatására a herceg fia, Francesco de’ Medici és Habsburg Johanna esküvője előtt került sor. A folyosó felépítését azonban elsősorban a herceg, későbbi nagyherceg azon törekvése motiválta, hogy szabadon, testőrség nélkül közlekedhessen lakóhelye és hivatala között, ne kelljen igénybe vennie a zsúfolt, piszkos és veszélyes belvárosi utcákat. A hagyomány szerint a nagyherceg a folyosót arra is használta, hogy személyesen kémlelje ki az utca hangulatát, illetve egyes házak belsejébe is betekinthessen onnan. A folyosó áthalad több épület belsején, de a Mannelli család nem járult hozzá lakótornyának ilyen átépítéséhez, ezért a folyosó azt kívülről kerüli meg (Torre dei Mannelli).
A folyosó elhalad a Santa Felicità-templom homlokzata előtt is, a benti karzat magasságában. Itt korábban a folyosóról a templomba nyílt egy erkély, amelyről a hercegi család anélkül vehetett részt az egyházi szertartásokon, hogy találkoznia kellett volna az alattvalókkal.
A Ponte Vecchión addig hagyományosan mészárszékek, húsboltok működtek, ezeket elköltöztették onnan, hogy a kellemetlen szag ne zavarja a folyosón közlekedőket. Ekkortól költöztek az Öreg hídra az aranyműves ékszerkereskedők, boltjaik azóta is a hely jellegzetességei közé tartoznak. A híd közepén a nyugatra néző eredeti, kisméretű ablakokat 1939-ben, Adolf Hitler látogatáskor panorámaablakokra cserélték Benito Mussolini rendeletére, hogy a vendég onnan élvezhesse a kilátást az Arno-parti Firenzére és a Ponte Santa Trinita hídra.
A folyosónak az Uffizi épületéhez csatlakozó részét 1993. május 27-én éjjel súlyosan megrongálta a maffia által felrobbantott autóbomba. Öt környékbeli lakó meghalt, csaknem ötvenen megsebesültek, és a folyosó itteni szakaszán több műalkotás megsemmisült. Néhány, helyrehozhatatlanul megsérült festmény darabjait visszatették eredeti helyükre a terrortámadás mementójául.
A folyosónak az Uffizi és a Palazzo Vecchio közötti rövid szakaszán hivatali helyiségek vannak, ez a rész egyáltalán nem látogatható.
-
A folyosó központi szakasza a Ponte Vecchio felett, 2016-ban -
Lejárat az Uffizi felől a folyosóra -
Betekintés a Santa Felicita-templomba a folyosóról -
Kilátás a folyosóról az Arno folyóra -
Szinyei Merse Pál önarcképe a folyosón
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vasari Corridor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.