Nicola Pisano
| Nicola Pisano | |
 | |
| Született | 1225 Foggia |
| Elhunyt | 1284 (58-59 évesen)[1][2][3] Toszkána |
| Gyermekei | Giovanni Pisano |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicola Pisano témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nicola Pisano vagy Niccolò Pisano (Apulia ma: Puglia, 1225 – Toszkána, 1284[4]) olasz szobrász, Giovanni Pisano apja.
Pályafutása[szerkesztés]
Apja kőfaragó volt, ő is a régebbi lombardia-toszkánai szobrászat hagyományaiban nevelkedett, de műveiben egészen új irányt hozott be az olasz szobrászatba. A neki tulajdonított művek közül az első, a luccai székesegyház kapuzata szobrászati díszének befejezése (1250 körül) még csak a régi irány továbbfejlesztése, bár a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló csoport páratlanul áll a kor szobrászati művei közt. További szoborműveivel - amilyenek a pisai keresztelőkápolna szószékének dísze, főleg a Krisztus életéből vett pompás, gazdag domborművek (befejezte 1267-ben); egy pistojai oltár újjáalakítása (1271) és a sienai székesegyház szószékének domborművei (1266-1268), a nagy perigiai márványkút (1280 körül) - a szobrászat történetére nézve döntő lépést tett, a romanika felől a gótika felé haladt. Munkáiban fiain kivül főleg Guglielmo d'Agnolo Domokos-rendi szerzetes és Arnolfo di Cambio segítették. Építész is volt, de építkezéseiből semmi nem maradt fönn.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.artrenewal.org/pages/searchcustom.php?type=artist&filter=chronological&page=1
- ↑ https://www.boundless.com/art-history/gothic-art/italian-gothic-art/the-pisano-family/
- ↑ http://www.ancient.eu.com/news/3342/
- ↑ Pisano, Nicola and Giovanni, Grolier Encyclopedia of Knowledge. Grolier (1991). ISBN 0-7172-5300-7.
- ↑ V. ö. Dobbert, Über den Stil Niccolo P.-s (München, 1873).
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Pisano, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest; Magyar Helikon, 1973. Nicola és Giovanni Pisano lásd 57-73. p.
