Lorenzo Monaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háromkirályok imádása, 1420-22, Uffizi

Lorenzo Monaco (eredetileg Piero di Giovanni, Siena, 1370 körül–1425 körül), olasz festő volt, a késő gótika-kora reneszánsz korban. Firenzében inaskodott, mint festőtanonc, nagy hatással volt rá Giotto di Bondone és az ő követői, Spinello Aretino és Agnolo Gaddi. 1390-ben belépett a kamalduli szerzetesek közé, a Santa Maria degli Angeli kolostor lakója lett. Emiatt kapta a Monaco nevet, mely szerzetességére utal. 1404 körül művei már Lorenzo Ghiberti korai műveinek és Gherardo Starninának hatását mutatják. Ebből az időből származik Pietàja, mely a Galleria dell'Accademián látható. Műveit aranyozott háttér jellemzi, profán elemeket rendszerint nem alkalmazott. 1414-ben festette az Uffiziben lévő Mária megkoronázása című képét, melyen nagyszámú szent látható, ragyogó színekkel lefestve. Élete utolsó éveiben sem csatlakozott az akkor már korai reneszánsz stílusban festő művészek csoportjához. Ez figyelhető meg az 1420-1422-ben festett Háromkirályok imádása című képen, ahol az akkor már széles körben használt perspektivikus ábrázolásnak nyoma sincs. Ennek ellenére népszerű festő maradt, ekkortájt festette a Bartolini Salimbeni kápolnában lévő kevés freskói egyikét, A Szűz történetei címmel. Giorgio Vasari szerint betegségben halt meg, talán gangréna vagy tumor következtében.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorenzo Monaco című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.