Amedeo Modigliani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amedeo Modigliani
Amedeo-modigliani-identification-photo-nice-1918.jpg
Született
1884. július 12.
Livorno
Elhunyt
1920. január 24. (35 évesen)
1920. január 25. (35 évesen)
Párizs
Foglalkozása festő
szobrász
Halál oka Gümőkór
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amedeo Modigliani témájú médiaállományokat.
Önarcképe (1919)
Juan Gris portréja (1915)
Beatrice Hastings (1915)

Amedeo Modigliani (Livorno, 1884. július 12.Párizs, 1920. január 24.) olasz szobrász és festő. A 20. századi avantgárd jellegzetes képviselője, a párizsi iskola (École de Paris) tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szefárd zsidó származású volt. Apja, Flaminio pénzváltót üzemeltetett, anyja, Eugenia, iskolát vezetett. Amedeo volt negyedik és egyben legkisebb gyermekük. 1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott 1902-ben, és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet és találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival.

Párizs, Montmartre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1906-ban Párizs-ban, a Montmartre-on bérelt lakást és az ifjú párizsi művészek bohém életét élte. Betagozódott a párizsi iskolába, azon Párizsban élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre Párizsban akartak szert tenni, de igazából soha nem váltak franciákká, köztük Pablo Picasso, Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, Chaim Soutine. A korszak és a művészet nagy kérdéseit gyakran Bateau-Lavoir-ban tárgyalták meg a Párizsban élő külföldi és a párizsi művészek, köztük Modigliani.

Modigliani Párizsból időközönként hazalátogatott Livornóba, a szülei házába. Az 1910-es években a portréfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, Constantin Brâncuşi lett a mestere. Szobrait a görög kariatidák, az óceániai és az afrikai primitív művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette. Főleg női fejeket formázott, néhány szobrának plaszticitását festéssel hangsúlyozta. Kisplasztikái ma is mindenkit elbűvölnek spiritualitásuk miatt. A igazság, a tisztaság keresése jellemzi portréfestészetét is.

Beatrice Hastings[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború elején kezdődött romantikus kapcsolata a nála 5 évvel idősebb Beatrice Hastings-szel, egy dél-afrikai írónővel. Beatrice anyagi támogatásának köszönhetően Modigliani élete könnyebbé vált, ugyanis festményeit, szobrait nem vásárolták.

Jeanne Hébuterne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeanne Hébuterne (1918)

1917-ben az Académie Colarossin rajzolgatott, amikor találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel. Összeköltöztek. Viharos családi életet éltek, de Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi igazi gyengédségről tanúskodnak.

Nizza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban Léopold Zborowski Dél-Franciaországba költöztette az általa képviselt művészeket, köztük Modiglianit is. A nizzai mediterrán hangulat nem nyerte el Amedeo tetszését, így továbbra is műteremben festette arcképeit. 1918 februárjában Jeanne állapotos lett. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis tájkép (1919)
Kék párnán fekvő akt (1918)

1919 májusában visszatért Párizsba, Jeanne második gyermekükkel várandósan délen maradt. Ettől az évtől kezdve festményei egyre jobb áron keltek el. 1919 júniusában családjával beköltözött a rue de la Grande Chaumière-en lévő egyik lakásba, Gauguin egykori lakása fölé. Egészségi állapota rohamosan romlott, 1919 szilvesztere után veseproblémái jelentkeztek és szörnyű fájdalmak kínozták. Modigliani tuberkulotikus agyhártyagyulladásban halt meg. Temetésén részt vett az egész Montmartre. Párizsban, a Père Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra. Még a 20. század második felében is sokáig egy kőkeretes kis sírhely, melyben nyáron friss virágok nyíltak, jelezte a nagy festő nyughelyét, időközben nyughelye is megszépült, ahogy az idő előrehaladtával közelebb került az ő művészete az ő közönségéhez, Itália, Franciaország, Kelet-Európa népeihez.

Életéről, munkásságáról tanulmányok, regények, filmek születtek, legendák ú.n. hiteles források nyomán. Mindössze arról van szó, hogy 1907-1920-ig, nem egészen 13 esztendő alatt létrehozott egy valóságos modern festői életművet.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igazság, a szépség, a tisztaság keresése vezette a ő szenvedélyes művészetét, az óceániai, az afrikai, a görög, a római kultúra és az itáliai reneszánsz voltak az ő fő ihlető forrásai, az itáliai quattrocento időszakából Sandro Botticelli festészete gyakorolt rá mély benyomást. Életében nem érte el a siker és az elismerés, bár az első világháború szenvedéseit átélt Európa kezdett éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés tovább fokozódott a második világháború után és napjainkban.

Egyetemes emberi értékeket, s nem partikuláris értékeket közvetít a hagyományos, a primitív és a modern művészetek (impresszionizmus, posztimpresszionizmus, kubizmus, expresszionizmus) ismeretének birtokában. Lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel érte el témái összefoglalását és szuggesztivitását. Modigliani festészete hazai festőink közül talán Barcsay Jenőre hatott leginkább.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisplasztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (Férfi) fej (1911-12)
  • Kariatide (1912-13; festett ülő alak)
  • Női fej (1913)
  • Rose Caryatid (1914)
  • Kék szemű nő (1917)
  • Jeanne Hébuterne arca (1918; festett)
  • Jeanne Hébuterne portréja kalappal (1918; festett)
  • Lunia Czechowska portrészobra (1919; festett)

Festmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portrék (1907-1920)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kariatida (1912)
  • Diego Rivera arcképe (1914)
  • Diego Rivera arcképe (1916)
  • Lunia Czechowska arcképe (1918; olaj-vászon, 80x52 cm; Museo d'Arte, San Paolo)
  • Lunia Czechowska arcképe legyezővel (1919; olaj-vászon, 100X65 cm; magántulajdonban, Párizs)
  • A fiatal gazda (1918)
  • Jeanne Hébuterne portré-sorozat (1917-1919)
  • Önarckép (1919)

Akt-sorozat (1910-19)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kék párnán fekvő akt (1918; olaj-vászon, 80.1x92.1 cm; magántulajdonban)

Tájképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Otthonok és ciprusok (Barnes Foundation, Philadelphia)
  • Kis tájkép (1919; olaj-vászon; magántulajdonban?, New York)
  • Fa és ház (1919; olaj-vászon, 55x48 cm; magántulajdonban, Párizs)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrok (1910-es évek)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus-képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom magyar nyelven (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La vie passionnée de Modigliani (magyar) Modigliani szenvedélyes élete / André Salmon ; ford. Korolovszky Klári. 2., jav. kiad. Budapest : Corvina, 1967. 310 p. 10 t. ill. (Modigliani életregénye)
  • Modigliani / Csorba Géza. 2. kiad. Budapest : Corvina, 1976. 28 p. 26 t. (Ser. A művészet kiskönyvtára 34.)
  • I dipinti di Amedeo Modigliani (magyar) Modigliani / Leone Piccioni bev. és Ambrogio Ceroni ... jegyz. 2. kiad.[1] Budapest : Corvina, 1993. 112 p. (A művészet klasszikusai 0236-5693) ISBN 963-13-3796-0
  • Amedeo Modigliani : 1884-1920 : a pillanat költészete / Doris Krystof ; [ford. Gabos Erika]. Köln : Taschen ; Budapest : Vince, 2002. 95 p. ill.
  • Modigliani (magyar) Amedeo Modigliani / szerk. Eperjessy László ; ford. Danka Sándor. Budapest : Ventus Libro, 2005. 80 p. ill. ISBN 963-9546-54-2

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1. kiad 1988.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amedeo Modigliani témájú médiaállományokat.
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Modigliani lásd 241-243. p. ISBN 963-13-9001-2
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]