Avellino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avellino
Avellino3.JPG
Avellino katedrálisa
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Avellino (AV)
Frazionék Bellizzi Irpino, Pianodardine, Picarelli
Irányítószám 83100
Körzethívószám 0825
Népesség
Teljes népesség 54 660 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 1 752 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 348 m
Terület 30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Avellino  (Olaszország)
Avellino
Avellino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 04′, k. h. 14° 20′Koordináták: é. sz. 41° 04′, k. h. 14° 20′
Az Avellino weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Avellino témájú médiaállományokat.

Avellino város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, az azonos nevű megyéjének központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avellino község Avellino megye térképén

Nápolytól északkeletre fekszik, síkvidéken, hegyek által közrefogva, a salernói és beneventói utak találkozásánál. Határai: Aiello del Sabato, Atripalda, Capriglia Irpina, Cesinali, Contrada, Grottolella, Mercogliano, Monteforte Irpino, Montefredane, Ospedaletto d’Alpinolo és Summonte.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római hódítások előtt az ősi Abellinum a szamniszok egyik törzsének, a hirpinusoknak volt központja.

Lakosai a 4. században tértek át a keresztény hitre és püspöki székhely lett. A gót és vandál inváziók után Avellino longobárd központ lett. Ekkor épült fel a vára a Terra nevű dombon. A középkorban először a Beneventói Hercegség majd a Salernói Hercegség része lett.

1100-ban, a normannok dél-itáliai uralkodása idején Riccardo dell’Aquila nemes szerezte meg. Később, I. Anjou Károly jóvoltából a birtokot a Montfort család szerezte meg, őket a Del Balzo majd Filangeri családok követték.

A birtok feletti jogokat 1581-ben megvásárolta Don Marino I Caracciolo, Atripalda hercege, gazdag nápolyi patrícius család sarja, aki először használta az Avellino hercege címet (1589). Avellino így a Caracciolo család székhelye lett. Don Marino fia, illetve unokája a Nápolyi Királyság főkancellárjai voltak, illetve az aranygyapjas rend lovagjai. Az unoka, Don Marino II (1587–1630) Giambattista Basile, a Pentamerone írójának támogatója volt.

1861-ben Avellino az Olaszország egyesítéséért küzdő felkelők központja volt. Az egyesítés ennek ellenére nem járt haszonnal a város számára, ugyanis Nápoly-Benevento-Foggia vasút elkerülte. Nem segített fejlődésén a tengertől való távolsága sem.

1943-ban a várost szövetséges repülők bombázták, hogy elvágják a német harckocsik visszavonulási útvonalát a Ferriera hídon keresztül.

Avellinót történelme során gyakran érték földrengések: legutóbb 1980. november 23-án és 1981. február 14-én.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ősi Abellinum romjai megtekinthetők Atripalda mellett, 4 km-re keletre a mai Avellinótól.
  • A román katedrális és kripta, amely egy gazdag és híres római villa helyén épült, és amely a Vezúv 346-es kitörése után néptelenedett el.
  • A Piazza Castellón még láthatók a longobárd kastély maradványai.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]