Francesco Guicciardini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Guicciardini
A La Historia d'Italia c. művének címlapja

Francesco Guicciardini (Firenze, 1483. március 6.Arcetri (Firenze mellett), 1540. május 23.) olasz történetíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különösen a jogtudomány terén szerzett hírnevet. 1505-ben jogtanár lett szülővárosában, 1512-ben mint követ ment Aragóniába. 1513-ban X. Leó pápa szolgálatába lépett, 1516-ban Modena, majd Reggio kormányzója lett. 1521-ben Parmát védelmezte a franciák ellen. VII. Kelemen pápa 1523-ban a Romagna élére állította és 1527-ben a firenzei pápai hadak vezéreként V. Károly zsoldosai ellen harcolt. 1530-ben Kelemen a firenzei kormánytanácsban biztosított neki helyet, 1531-ben pedig Bologna kormányzójává tette. Kelemen halála után visszatért Firenzébe és Alessandro de’ Medici herceg tanácsadója lett, annak megöletése után pedig I. Cosimo de’ Medicihez szegődött, aki elsősorban Guicciardini buzgóságának köszönhette, hogy hatalomra jutott. Guicciardini abbeli terve, hogy a felállítandó államtanács révén megtöri Cosimo korlátlan hatalmát, meghiúsult és végül maga is kegyvesztett lett. Élte alkonyát irodalmi tanulmányaira fordította. Legfontosabb műve a Storia d'Italia, mely munkában Olaszországnak 1492-től 1534-ig terjedő, meglepő fordulatokban gazdag történetét írta meg. Nevezetes műve még az Opere inedite. Elhunyt az Arcetri-villában.

Munkái magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itália története (1494-1534). Európa Könyvkiadó, 1990. ISBN 9630749327
  • Politikai és erkölcsi intelmek. Eötvös József Könyvkiadó, 2010. ISBN 9789639955141

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]