Alessandro de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alessandro de’ Medici
Allessandro-the-moor.jpg

A Firenzei Köztársaság vezetője
Uralkodási ideje
1530 – 1532
Firenze hercege
Uralkodási ideje
1532. május 1. – 1537. január 6.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Medici-család
Született
1510
Firenze
Elhunyt
1537. január 6.
Firenze
Házastársa Margit, pármai hercegnő
Gyermekei Giulio (törvénytelen)
Édesapja VII. Kelemen pápa

Alessandro de’ Medici (Firenze, 1510 – uo., 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1.1537. január 6.).[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya.[2] Silvio Passerini (14691529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519–1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de’ Medicivel (1511–1535).[3] Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári csapatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon, és hálaadó énekeket zengtek. Amikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval együtt elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból, – és a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát, és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében.[4]

Firenze vezetője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai váltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát.[5] Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa az ekkor 19 éves, sötét bőrű, göndör hajú Alessandro de’ Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani.

Alessandro, Firenze hercege

Hercegi kormányzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban fogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt.

Házassága és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét.[6] Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve.[5] A merényletre rokona, Lorenzaccio de’ Medici (1514-1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén –, melyet Michele Tavolaccio Scoroncolo vitt véghez.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 223. p.
  3. Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 35. p.
  4. Hibbert, C.: i.m. 235. p.
  5. ^ a b Watson, F.: i.m. 42. p.
  6. Hibbert, C.: i.m. 240-241. p.


Előző:
Ippolito de’ Medici
15241527

Firenze hercege

15301537

Következő:
I. Cosimo
15371574