Alessandro de’ Medici
| Alessandro de’ Medici | |
 | |
| A Firenzei Köztársaság vezetője | |
| Uralkodási ideje | |
| 1530 – 1532 | |
| Firenze hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1532. május 1. – 1537. január 6. | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Medici-család |
| Született | 1510 Firenze |
| Elhunyt | 1537. január 6. Firenze |
| Nyughelye | San Lorenzo |
| Édesapja | VII. Kelemen pápa |
| Édesanyja | Simonetta da Collevecchio |
| Testvére(i) | Medici Katalin francia királyné |
| Házastársa | Margit, pármai hercegnő |
| Gyermekei | Giulio (törvénytelen) |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro de’ Medici témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alessandro de’ Medici (Firenze, 1510. június 22. – Firenze, 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1. – 1537. január 6.).[1]
Élete[szerkesztés]
Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya.[2] Silvio Passerini (1469–1529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519–1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de’ Medicivel (1511–1535).[3] Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári csapatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon, és hálaadó énekeket zengtek. Amikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval együtt elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból, – és a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát, és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében.[4]
Firenze vezetője[szerkesztés]
Politikai váltás[szerkesztés]
Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát.[5] Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa az ekkor 19 éves, sötét bőrű, göndör hajú Alessandro de’ Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani.
Hercegi kormányzás[szerkesztés]
Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban fogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt.
Házassága és halála[szerkesztés]
A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét.[6] Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve.[5] A merényletre rokona, Lorenzaccio de’ Medici (1514–1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén, a gyilkosságot Michele Tavolaccio Scoroncolo hajtotta végre.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
- ↑ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 223. p.
- ↑ Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 35. p.
- ↑ Hibbert, C.: i. m. 235. p.
- ↑ a b Watson, F.: i. m. 42. p.
- ↑ Hibbert, C.: i. m. 240-241. p.
|
Előző: |
Firenze hercege |