Luigi Boccherini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Boccherini
Luigi Boccherini.jpg
Luigi Boccherini arcképe
Életrajzi adatok
Született 1743. február 19.
Lucca
Elhunyt 1805. május 28. (62 évesen)
Madrid
Pályafutás
Hangszer cselló
Tevékenység zeneszerző, zeneművész

Luigi Rodolfo Boccherini (Lucca, 1743. február 19.Madrid, 1805. május 28.) az olasz preklasszicista és klasszicista korszak (1760-1820) zeneszerzője, virtuóz csellistája. Nagyban hozzájárult a vonósnégyes zenei műfajának fejlődéséhez. A két gordonkával játszó vonósötös és a zongoraötös „feltalálójának” számít.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1789-ben megjelent könyvében J. B. Cartier így írt:[1]

Si Dieu voulait parler à l’homme en musique, il le ferait avec les œuvres de Haydn, mais s’Il desirait Lui-même écouter de la musique, Il choisirait Boccherini.



(Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, maga azonban Boccherinit hallgatna.)
Crystal Clear app lsongs.png 4,7 Mb Prestissimo az Op62n°4 vonósötösből

Boccherini csodálója és követője volt Haydn stílusának. Ez a befolyás olyan nyilvánvaló volt, hogy kortársai szájából még olyan kijelentés is elhangzott, miszerint Boccherini Haydn felesége volna.
Hosszú és termékeny alkotóútja során meghökkentően nagyszámú kamaraművet szerzett, vonósnégyeseinek számával még Haydn-t is felülmúlta: Haydn 83-at, Boccherini 91-et írt.
Maga is csellóvirtuóz lévén egy tucat, manapság érdemtelenül keveset játszott csellóversenyt szerzett. Harminc szimfóniája alulmarad talán Haydn és Mozart szimfóniáival összehasonlítva, de mind kellemes, behízelgő, sőt gyakran meglepően ötletes. Művei kitűnnek líraiságukkal és arányosságukkal.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boccherini gordonkán játszik. Ismeretlen festő műve

Boccherini művész- és zenészcsaládba született Lucca városában. Apja nagybőgős volt, fiát gordonkásnak tanította. A fiú gordonkajátéka elkápráztatta környezetét, és már 13 éves korában fellépett. 1756-ban továbbtanulásra Rómába, a Szent Péter-bazilika karmesteréhez küldték. Hangversenyt adott Bécsben az udvarnál, látogatást tett Sammartininél Milánóban. Visszatért Luccába, ahol a helyi színházi zenekarban játszott. Ekkor már komponált, Luccában két oratóriumát és egy operáját is bemutatták. Vonósnégyest alakított Filippo Manfredivel, a kiváló hegedűssel. 1766-ban hangversenykörútra indult Manfredivel Észak-Itáliába, Bécsbe és Párizsba. A nagy sikerek meghozták gyümölcsüket: a párizsi spanyol követ ajánlására 1769-től a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt. Vonóskvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett. Gordonkaversenyei többségét ekkor már megírta.

1787-ben II. Frigyes porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki ezért udvarába hívta udvari zeneszerzőnek. Ezt a tisztséget 1797-ig töltötte be. Itt csak urának komponálhatott, ez a magyarázata, miért nem lett Európa-szerte híres. Ezután élete végéig Madridban élt, egyre fokozódó nyomorban. Szerény ember volt, nem volt üzletember, csak a művészetnek élt. A koncertezéssel – betegsége miatt – fel kellett hagynia, némi jövedelemre darabjainak gitárra való átírásával tudott szert tenni. Egy utolsó fellángolást Lucien Bonaparte francia követ, Napóleon testvére Madridba érkezése hozott számára, akinek darabokat komponált. Szerény körülmények között halt meg 1805-ben.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zongoraötös

Körülbelül 500 műve között [2] szimfóniák, csellóversenyek, hárfaötösök, egyéb kamarazenei és egyházi zeneművek mind megtalálhatóak. Művei kantábilisek, virtuóz hangszerkezeléssel és kiváló formaérzékkel íródtak. Elsősorban kamarazenéje ismert, szimfóniáit kevésbé játsszák.

  • Zenekari művei:
  • Gordonkára : 11 versenymű, 27 szonáta,1 duó
  • Hegedűre: 13 duó
  • Hegedűre és zongorára: 6 szonáta
  • Vonóstrió: 42
  • Ötösök: 179 különböző hangszerekre
  • 19 szextett és oktett
  • 29 szimfónia
  • stb…
  • Vokális művei:
  • Több oratórium, egyházi és lírai mű, köztük egy Stabat Mater.

Filmzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő filmekben hallhattuk Boccherini zenéjét:

  • 1933 – Lady for a Day (1933)[3]
  • 1955 – The Ladykillers [4]
  • 1984 – Tarzan [5]
  • 1994 – Ace Ventura: Pet Detective [6]
  • 2003 – A „Master and Commander” (Kapitány és katona) című filmben a „Musica Notturna delle Strade di Madrid, nº 6, op. 30” hallható

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hallgassuk meg![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gérard, Yves: Thematic, Bibliographical and Critical Catalogue of the Works of Luigi Boccherini (London, Oxford University Press, 1969, 716p.) ISBN 0-19-711616-7
  • Boccherinis Streichquartette: Studien zur Kompositionsweise u. zur gattungsgeschichtl. Stellung; Speck, Christian; München : Fink 1987 ISBN 3-7705-2403-9
  • Boccherini's autograph catalogue, from Piquot (1851) and Boccherini y Calonje (1879)
  • Germaine de Rothschild, Luigi Boccherini: His Life and Work (1965) – sok új információt tartalmazó életrajz
  • Yves Gérard (comp.), Thematic, Bibliographical, and Critical Catalogue of the Works of Luigi Boccherini (1969) – 580 kompozició kritikai tematikus, életrajzi és kritikai katalógusa

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. J. B. Cartier: L’Art du Violon ou Division des Ecoles choisies dans les Sonates Italiennes, Françaises et Allemandes (A hegedű művészete, avagy az olasz, a francia és a német szonátákban választott iskolák különbsége) 1789
  2. Műveinek jegyzéke (francia)
  3. imdb Lady for a Day (1933)
  4. imdb The Ladykillers (1955)
  5. [ http://www.imdb.com/title/tt0384582/ Tarzan (1984) (VG)]
  6. http://www.imdb.com/title/tt0109040/ imdb Ace Ventura: Pet Detective (1994)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Boccherini témájú médiaállományokat.