Chieti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chieti
Chieti 01 (RaBoe).jpg
Chieti látképe
Chieti címere
Chieti címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Abruzzo
Megye Chieti (CH)
Frazionék Bascelli, Brecciarola, Buonconsiglio-Fontanella, Carabba, Cerratina, Chieti Scalo, Colle dell'ara, Colle Marcone, Crocifisso, De Laurentis Vallelunga, Filippone, Fonte Cruciani, Iachini, La Torre, Madonna del Freddo, Madonna della Vittoria, Madonna delle Piane, San Martino, San Salvatore, Santa Filomena, Selvaiezzi, Tricalle, Vacrone Cascini, Vacrone Colle San Paolo, Vacrone Villa Cisterna, Vallepara, Villa Obletter, Villa Reale.
Irányítószám 66100
Körzethívószám 0871
Népesség
Teljes népesség 51 124 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 896,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 330 m
Terület 58,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Chieti  (Olaszország)
Chieti
Chieti
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 21′, k. h. 14° 08′Koordináták: é. sz. 42° 21′, k. h. 14° 08′
A Chieti weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chieti témájú médiaállományokat.

Chieti város (közigazgatásilag comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város egy, az Aterno-Pescara folyóra néző domb tetején épült fel, alig néhány kilométer távolságra az Adriai-tengertől. Határai: Bucchianico, Casalincontrada, Cepagatti, Francavilla al Mare, Manoppello, Pescara, Ripa Teatina, Rosciano, San Giovanni Teatino és Torrevecchia Teatina.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Theate Marrucinorum néven Chieti volt egykoron a marrucinusok fő települése. Sztrabón szerint árkádiai görög telepesek alapították Tegeate néven. Miután a rómaiak legyőzték őket, a marrucinusok fő szövetségeseikké váltak. A polgárháborúk után municipiumi rangot kapott. A birodalom idején lakossága kb. 60 000 fő volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb a vizigótok majd a herulok pusztították el. A longobárd időkben külön gastaldus állt az élén, majd miután Pipin seregei feldúlták, a Beneventói Hercegség része lett. A normann uralom idején jelentős politikai és gazdasági szerepre tett szert, s ezt a következő századokban is sikerült megtartania. Virágkorát a 17. században, az ellenreformáció idején élte. Az 1656-os pestisjárvány jelentősen megtizedelte lakosságát. 1806-ban a Nápolyi Királyságot uralmuk alatt tartó franciák erődvárossá alakították át. A második világháború során elkerülte a bombatámadásokat, hiszen Rómához hasonlóan nyitott városként számos menekültet fogadott be.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A székesegyházat 1069-ben I. Attone püspök építette újjá. Az eredeti katedrálisból mindössze a román stílusú kripta maradt fenn. A 14. században alakították át gótikus stílusban, ekkor bővítették ki harangtornyát. A 17-18. században, sorozatos földrengések miatt részlegesen újjáépítették barokk stílusban. A katedrális és a környező épületek alatt számos az i. e. 1 századból származó romot találtak, többek között egy víztartály maradványait.
  • Sacro Monte dei Morti-oratórium
  • San Francesco al Corso-templom - 1239-ben alapították. Homlokzata barokk stílusú.
  • Santa Chiara-templom

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]