Ortona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ortona
Ortona 01.jpg
Ortona látképe
Ortona címere
Ortona címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Abruzzo
Megye Chieti (CH)
Frazionék Acquabella, Alboreto, Aquilano, Arielli, Bardella, Bavi, Caldari, Caldari Stazione, Cappellini, Casone, Ciampino, Civitarese, Colombo, Cucullo, Feudo, Fonte Grande, Fonticelli, Foro, Fossato, Gagliarda, Gagliarda Alta, Ghiomera, Lazzaretto, Lido Riccio, Madonna delle Grazie, Moro, Morrecine, Peticcio, Postilli, Ranchini, Riccio, Ripari Bardella, Ripari di Giobbe, Rogatti, Ruscitti, San Donato, San Giuliano, San Marco, San Pietro, Santa Lucia, Sant'Andrea, Sant'Elena, Saraceni, Savini, Tamarete, Taverna Nuova, Torre Mucchia, Torre Pizzis, Vaccari, Villa Carlone, Villa Deo, Villa Grande, Villa Iubatti, Villa Iurisci, Villa Panaro, Villa Pincione, Villa San Leonardo, Villa San Nicola, Villa San Tommaso, Villa Sarchese, Villa Torre.
Irányítószám 66026
Körzethívószám 0872
Népesség
Teljes népesség 23 329 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 323,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 72 m
Terület 70,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ortona  (Olaszország)
Ortona
Ortona
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 21′, k. h. 14° 24′Koordináták: é. sz. 42° 21′, k. h. 14° 24′
Az Ortona weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortona témájú médiaállományokat.

Ortona város (közigazgatásilag comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében. Ortonát gyakran kis Sztálingrádként említik mivel a második világháborúban a visszavonuló német csapatok itt csaptak össze az előrenyomuló kanadai seregekkel.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északnyugati részén fekszik, az Adriai-tenger partján. Határai: Crecchio, Francavilla al Mare, Frisa, Miglianico, San Vito Chietino és Tollo.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ortona eredetéről nagyon kevés régészeti adat áll rendelkezésre. Első telepesei valószínűleg a frentanusok voltak, akiket később a rómaiak váltottak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom majd a Longobárd Királyság fennhatósága alá került. 1258-ban hozták a városba Khíosz szigetéről Szent Tamás ereklyéit. A 15. században épültek fel falai és védművei. 1427-ben a velencei flotta elpusztította a város kikötőjét. 1860 után az újonnan megalakult Olasz Királyság része lett és az ország egyik legnépszerűbb tengerparti üdülővárosa. 1943-ban, a Savoyai-ház tagjai Ortona kikötőjén keresztül távoztak a náci megszállás alatt álló Olaszországból.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Castello - a város erődje
  • Palazzo Farnese - középkori nemesi palota
  • Történeti Múzeum, az ortonai csata emlékeivel
  • San Tommaso Apostolo-székesegyház
  • Santa Maria di Costantinopoli-templom
  • Santa Maria delle Grazie-templom
  • Santa Caterina-templom
  • SS. Trinità-templom

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]