Brescia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brescia
Tramonto su Brescia (Foto Luca Giarelli).jpg
A bresciai naplemente
Brescia zászlaja
Brescia zászlaja
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Lombardia
Megye Brescia (BS)
Frazionék Buffalora, Caionvico, Chiesanuova, Fornaci, Mompiano, Noce, San Polo, Sant'Eufemia della Fonte, Stocchetta, Verziano
Polgármester Adriano Paroli
Irányítószám 25100
Körzethívószám 030
Népesség
Teljes népesség 189 968 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 2093,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 149 m
Terület 90,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brescia  (Olaszország)
Brescia
Brescia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 32′, k. h. 10° 14′Koordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 10° 14′
Brescia weboldala

Brescia (lombard nyelven Brèsa) város Olaszország Lombardia régiójában. Brescia megye székhelye. Az ókorban a Brixia néven a Római Birodalom egyik jelentős városa volt. Ma az ország harmadik legjelentősebb ipari központja. Turizmusa jelentős köszönhetően a Garda-tó valamint az Alpok közelségének.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Val Trompia völgy bejáratánál fekszik a Monte Maddalena (874 m) és a Colle Cidneo lábainál. Bresciát a Mella folyó szeli át.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori kelta vagy etruszk település i. e. 225 körül a Római Birodalomhoz került, i. e. 49-ben municípium lett, majd Augustus császár alatt Colona Civica Augusta Bricia néven említik az írások. A császárok korában Brixia néven továbbra is fontos város volt; erről tanúskodnak a feltárt római kori maradványok, amelyek a legjelentősebbek Észak-Itáliában. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Brescia longobárd hercegség lett. A városban született az utolsó longobárd király Desiderius. A város fontos szerepet töltött be a Karolingok alatt is és a 12. században – mint városállam – egyik legerősebb tagja volt a lombard ligának; sikeres ellenállást fejtett ki II. Frigyes német-római császár seregeivel szemben. A következő századokban sűrűn váltogatta urait (da Romano, Pallavicino, Torriani, Scaligeri, Visconti, Malatesta nemesi családok), ezt követően azonban – 1426-tól – békésebb korszak köszöntött Bresciára, ugyanis csaknem három évszázadon át Velencéhez tartozott. Nem osztozott a szomszédos Milánói Hercegség sorsán, mely a spanyol királyok fennhatósága alá került. Ebben az időszakban élte virágkorát a festészet, melynek kiemelkedő alakja Vincenzo Foppa (1427– 1516) volt. 1797-től az észak-itáliai városok sorsában osztozva, osztrák fennhatóság alá került, majd 1815-től a Lombard–Velencei Királyság része lett. 1859-ben a Szárd–Piemonti Királyság szerezte meg, majd 1861-től az egyesült Olaszország részévé vált.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város központját három, egymással teljesen ellentétes jellegű tér alkotja. Első a Piazza Vittoria, amelyet modern, árkádos épületek vesznek körül, üzletekkel és kávéházakkal, Piacentini tervezte őket 1932-ben. Egyetlen műemléke egy kicsiny templom, a 16. században épült Santa Agata. A Piazza Vittoriától északra fekvő Piazza Loggia gyönyörű, reneszánsz épületeivel a város legszebb tere. A Piazza Duomo a legnagyobb a három tér közül; nagyszerű épületeivel és két szép barokk kútjával történelmi hangulatot áraszt. A főbb látnivalók ezen három tér körül csoportosulnak:

  • Palazzo della Loggia - 1492-ben fogtak az építésébe, 1508-ban felhagytak vele, de még ugyanabban a században folytatták és 1574-re fel is épült. A földszint gyönyörű, háromívű loggiájának Tomaso Formentone a tervezője. Az emelet Jacopo Sansovino műve. Palladio, Alessi, Rusconi és Vanvitelli is dolgoztak az épületen.
  • Monte di Piéta - 1484-1597 között velencei reneszánsz stílusban épült, melynek homlokzatába római kori maradványokat is beépítettek.
  • Torre dell’Orologio - a város jelképe. Velencei mintára épült 1597-ben. Számlapja az órát, a napot és a hold állását is mutatja, s az órák számát két vasból készült figura kongalja.
  • Rotonda vagy Duomo Vecchio - a 11-12. században épült dóm egy korábbi román stílusú bazilika helyén épült fel, melynek maradványai a kriptában láthatók. A dómot a 15. században kápolnákkal bővítették, majd a 19. század elején az egész épületet barokkosították. Az öthajós templom belsejében nyolc pillér tartja a hatalmas félgömb alakú kupolát. A főoltárt Moretto festménye Mária mennybemenetele díszíti.
  • Duomo Nuovo - a régi bazilika mellett áll, méreteit tekintve a város legnagyobb temploma. Az 1596-ban lerombolt S. Pietro-bazilika helyén kezdték meg építését 1604-ben, G. B. Lantana tervei szerint. Építése hosszú ideig tartott, a tervet többször is megváltoztatták, s végül 1825-ben a Cagnola által tervezett 82 m magas kupola megépítésével fejezték be. A templombelső látnivalói közé tartozik számos Paolo Veronese és Tintoretto festmény, valamint néhány Callegari szobor.
  • Palazzo Broletto - a 12. század és 15. század között épült. Körbefutó csúcsíves árkádsora a 15. század elejéről való, s a késői gótika stílusjegyeit viseli. Az udvaron egy szép barokk kút áll. A palota termeit részben a 14. századból származó, értékes falfestmények díszítik.
  • Biblioteca Queriniana - minlegy 250.000 kötetet tartalmaz, köztük értékes ősnyomtatványokat és kéziratokat is. Kódexei közül legértékesebb egy 4. századi evangélium és egy 1470-ből való Petrarca-kötet.
  • Castello - helyén egykor valószínűleg kelta erődítmény állt, amely a Brich nevet viselte, és a rómaiak ezt változtatták át Briciává majd Brixiává. A városnak a középkorban is itt volt az erődítménye; bástyafalát a két henger alakú toronnyal együtt a Viscontiak és a velenceiek építtették. A bástyafalon kívüli kastély a 14-17. századból származik. Az észak felé néző Torre Mirabelle felől a legszebb a kilátás. A vár éa a kastély ma a Museo del Risorgimento (A Risorgimento Múzeuma) otthona.
  • Pinacoteca Civica Tosio-Martinengo - A Paolo Tosio és Leopoldo Marlinengo által a városnak adományozott gyűjtemény a város egyik legnagyobb látványossága. Többek között Raffaello, Tiepolo, Tinoretto, Moretto, Lorenzo Lotto és számos bresciai mester művei vannak kiállítva.
  • Santa Afra-templom - A 8. századi templomot a 16. században újjáalakították, majd – a háborús károk miatt – 1945-ben restaurálták. E munkálatok során egy korai keresztény építmény oszlop-, stukkó- és terrakotta maradványai, valamint egy háromhajós, román stílusú templom részletei kerültek felszínre. A mai templom műkincsei, festményei közül kiemelkedik Paolo Veronese alkotása (Szent Afra vértanúsága).
  • Teatro Grande - Olaszország legérdekesebb színházépületei közé tartozik. A 18. század elején kezdték építeni és a 19. században fejezték be. Klasszicizáló stílusú, szép előcsarnoka – az első építési periódusból – Antonio Marchetti műve.
  • Santa Maria dei Miracoli-templom - A 15. századból származó reneszánsz templom. 1487-ben szerény kápolnát emeltek ezen a helyen egy magánházban talált Madonna-kép számára. Már a következő évben egy nagyobb építmény került a helyébe, amely 1522-ben díszesen faragott márványhomlokzatot kapott. 1581-ben épült fel a jelenlegi háromhajós, négykupolás templom. A Madonna-képei a főoltár fölött láthatjuk.
  • San Francesco-templom - E grandiózus templom 1255 és 1265 között készült lombardiai, román-gótikus stílusban. Tervezője Marco Brescia volt. Háromrészes homlokzata a 14. századból való. A templom igen gazdag festményekben, szobrokban, műkincsekben.
  • Santa Maria della Pace-templom - 13. században épült, homlokzata azonban befejezetlen.
  • Capitolium-templom - a Piazza del Forón áll. A 73-ban Vespasianus császár által építtetett templom az egyik legjelentősebb lombardiai római kori emlék.

A város képei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bresciai sportegyesületek:

A városból indult és itt ért véget a híres Mille Miglia autós gyorsasági verseny, mely Brescia és Róma között zajlott. A versenyt utoljára 1957-ben rendezték meg.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bresciában alakult meg 1897. április 14-én az első olaszországi ipari egyesület (Associazione Industriale Bresciana (AIB)).

A város iparának jellemző ágazatai a gépgyártóipar, fémfeldolgozóipar, textilipar és élelmiszeripar. A szolgáltatási szektorban jelentősek a pénzügyi vállalatok. Két bank székhelye található a városban: Bipop-Carire (ma az Unicredit-csoport tagja) valamint a Banca Lombarda.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bresciát érinti a kelet-nyugat irányú A4-es autópálya, mely összeköti Trieszttel, Velencével, Veronával, Milánóval és Torinóval. Az autópálya déli irányba elágazik Cremona és Piacenza felé.

Bresciában találkozik a Mantovából valamint Ventimigliából érkező vasútvonal a TriesztTorino kelet-nyugati vonallal.

A városközponttól 35 km-re fekszik a Brescia-Montichiari repülőtér, melyet 1999. október 25-én adtak át.

A tömegközlekedést 18 autóbusz-, valamint 5 trolibuszvonal bonyolítja le.

Híres bresciaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Pál pápa
Andrea Pirlo

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0-393-32730-4
  • Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
  • Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brescia témájú médiaállományokat.