Bresciai Arnold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bresciai Arnold mellszobra, Villa Borghese, Róma

Bresciai Arnold vagy Arnaldus eredeti nevén Arnaldo da Brescia (1090 körül - 1154 körül) középkori eretnek. Eredetileg kanonok Bresciában. A pataria követeléseinek jegyében bírálta városa „méltatlan” papjait, s ezért menekülnie kellett. Párizsban Pierre Abélard francia skolasztikus filozófus, teológus és himnuszköltő lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az apostoli szegénységet hirdette. 1140-ben a sensi zsinaton (de) Szent Bernát és Abaelard vitájában az utóbbi mellé állt. A zsinat mindkettőjüket elítélte, Bresciai Arnoldot kolostorba zárták. Hamarosan kiszabadult és isk-t nyitott, hol a tanait hirdette, ezért Szent Bernát kérésére kiűzték Franciaországból. A zürichi ágostonosok fogadták be, egy időre megnyerte Konstanz püspökét is, de Szent Bernát figyelmeztetésére szakítottak vele, aki közben Guido de Castello bíboros barátja lett és biztonságot talált nála. Meggyőződése volt, hogy az egyház romlottságának kútforrása a klérus világi hatalma és gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigorú elkülönítése hozhat. A pápaság világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett a renovatio senatushoz és III. Jenő pápa elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította (1145). I. Frigyestől támogatást remélt IV. Adorján pápával szemben, aki először száműzte, de később 1154-ben mint eretneket kivégezték. Fölakasztották, majd testét elégették és hamvait a Tiberisbe szórták. Követői, az arnoldisták később beolvadtak az itáliai valdensek, a „lombardiai szegények” közé.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]