Desiderius longobárd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desiderius
Rivista italiana di numismatica 1890 p 294.png
Kép Desiderius fémpénzéről

Titulusai Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Longobárd király
Uralkodási ideje
757 – 774. június 5.
Elődje Ratchis
Utódja nem volt
Életrajzi adatok
Született 710 körül
Brescia
Elhunyt 786 körül
Liegi
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert

Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 k. – 786 k.) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével[1]. Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desiderius-szal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, testvére feleségét, Desiderata-t, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához[1]. Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni[1]. Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ben ostrom alá vette Rómát[1]. A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon[1]. Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Paviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt[1], terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:

Eredeti források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Liber Pontificalis
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Chronicon Vulturnense
  • Chronicon Novaliciense
  • Annales Sangallenses Maiores
  • Annales Laurissenses Maiores

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Desiderius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  2. ^ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Aistulf
Longobárd király
756774
Iron Crown.JPG
Következő uralkodó:
nem volt