Desiderius longobárd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desiderius
Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Kép Desiderius fémpénzéről
Kép Desiderius fémpénzéről
Longobárd király
Uralkodási ideje
757 – 774. június 5.
ElődjeRatchis
Utódjanem volt
Életrajzi adatok
Született710 körül
Brescia
Elhunyt786 körül
Liegi
Édesapjanem ismert
Édesanyjanem ismert
HázastársaAnsa, Queen of the Lombards
Gyermekei
  • Anselperga
  • Adelperga
  • Liutperga
  • Gerperga
  • Adalgis
  • Gerperga
A Wikimédia Commons tartalmaz Desiderius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 körül – 786 körül) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.

Uralkodása[szerkesztés]

Liutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével.[1] Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desideriusszal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, testvére feleségét, Desideratát, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához.[1] Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni.[1] Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ban ostrom alá vette Rómát.[1] A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon.[1] Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Paviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt,[1] terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.

Gyermekei[szerkesztés]

Deisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:

Eredeti források[szerkesztés]

  • Liber Pontificalis
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Chronicon Vulturnense
  • Chronicon Novaliciense
  • Annales Sangallenses Maiores
  • Annales Laurissenses Maiores

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Desiderius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  2. ↑ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Források[szerkesztés]

  • Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Aistulf
Longobárd király
756 – 774
 Következő uralkodó:
nem volt
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Desiderius_longobárd_király&oldid=20444837”