Desiderius longobárd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desiderius
Rivista italiana di numismatica 1890 p 294.png
Kép Desiderius fémpénzéről

Titulusai Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Longobárd király
Uralkodási ideje
757774. június 5.
Elődje Ratchis
Utódja nem volt
Életrajzi adatok
Született 710 körül
Brescia
Elhunyt 786 körül
Liegi
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert

Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 k. – 786 k.) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével[1]. Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desiderius-szal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, testvére feleségét, Desiderata-t, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához[1]. Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni[1]. Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ben ostrom alá vette Rómát[1]. A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon[1]. Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Paviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt[1], terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:

Eredeti források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Liber Pontificalis
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Chronicon Vulturnense
  • Chronicon Novaliciense
  • Annales Sangallenses Maiores
  • Annales Laurissenses Maiores

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Desiderius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  2. ^ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Aistulf
Longobárd király
756774
Iron Crown.JPG
Következő uralkodó:
nem volt