Desiderius longobárd király
| Desiderius | |
 |
|
| Kép Desiderius fémpénzéről | |
|
|
|
| Titulusai | Rex Langobardaorum Rex totius Italiae |
| Longobárd király | |
| Uralkodási ideje 757 – 774. június 5. |
|
| Elődje | Ratchis |
| Utódja | nem volt |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 710 körül Brescia |
| Elhunyt | 786 körül Liegi |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 k. – 786 k.) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.
Tartalomjegyzék |
Uralkodása [szerkesztés]
Liutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével[1]. Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desiderius-szal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, feleségét, Desiderata-t, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához[1]. Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni[1]. Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ben ostrom alá vette Rómát[1]. A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon[1]. Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Páviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt[1], terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.
Gyermekei [szerkesztés]
Deisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:
- Adelgis[2] (? – 788 után)
- Adalperga[2] (? – 788 után) ∞ II. Arichis beneventoi herceg
- Liutperga[2] (? – 788 után) ∞ III. Tasziló bajor herceg
- leány[2] ∞ I. Károly frank császár
- Gerberga[2] (? – 771 után) ∞ I. Karlmann frank király
Eredeti források [szerkesztés]
- Liber Pontificalis
- Origo Gentis Langobardorum
- Chronicon Vulturnense
- Chronicon Novaliciense
- Annales Sangallenses Maiores
- Annales Laurissenses Maiores
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Desiderius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ^ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
Források [szerkesztés]
- Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Aistulf |
|
Következő uralkodó: nem volt |
|
|||||||
