Agilulf longobárd király
| Agilulf | |
 |
|
| Agilulf – miniatúra a Nürnbergi krónikából (1493) | |
|
|
|
| Titulusai | Rex Langobardaorum Rex totius Italiae |
| Longobárd király | |
| Uralkodási ideje 591 – 616 |
|
| Elődje | Authari |
| Utódja | Adaloald |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 555 körül |
| Elhunyt | 616. májusa Milánó |
| Édesapja | Torinói Ansvald |
| Édesanyja | nem ismert |
Agilulf, más írásmóddal Agilolf, más néven Ago (555 k. – 616. májusa) longobárd király 591-től haláláig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Torino hercegeként 590. novemberében választotta férjéül Theodelinda, Authari özvegye[1]. Az új királynak első dolga volt, hogy a frankokkal, majd az avarokkal is békét kötött[2]. A longobárd hercegek egy része azonban nem akarta őt elismerni[2]; a spoletói herceg magát Rómát is ostrom alá fogta[3] (593[3]), ugyanis I. Gergely pápa az őshonos – és katolikus – itáliaiak élére állt, hogy kikergesse az – ariánus – idegeneket az országból[1]. Róma falai közt éhínség tört[2] a és a várost csak a pápa különbéke ajánlata (ötszáz font arany évi adó[3]) menthette meg[3]. Agilulf most a lázongó hercegek ellen indult és egymásután megfékezte őket[2].
Közben a bizánciakkal is meggyűlt a király baja, akikkel hiába próbált békére lépni[2]. A harctér színhelye Dél-Itália lett; egymásután foglalták el a longobárdok Capuát, Crotonét és Locrit, sőt maga Nápoly is veszedelemben forgott[2]. Végre a pápa fáradozása 598-ban fegyverszünetet hozott létre[2]. Azonban 601-ben újult erővel tört ki a harc[2]; Agilulf leánya is az exarcha fogságába került[2]. A longobárd király mindamellett folytatta az előnyomulást, s mikor már Ravennát is fenyegette, az új exarcha, Smaragdus békét ajánlott s minden zsákmánnyal egyetemben visszaadta a király leányát is[2]. Újabb összeütközések után végül 609-ben Phocas császár és Agilulf közt létrejött a béke[2]; a longobárd királyság határait megállapították, és a kijelölt területet a császár a longobárdok jogos birtokának ismerte el[2].
Uralkodásának vége felé az avarokkal is hadakozott Agilulf[2]. Majd a hercegek hatalmának megtörésére fordította minden erejét, ezek több ízben fellázadtak s félő volt, hogy a fiatal királyságot halomra döntik[2]. Agilulf némelyeket közülük megöletett, másokat börtönbe vettetett, úgy hogy lassanként sikerült a belső békét is helyreállítania[2]. Azonban Spoleto és Benevento még mindig dacoltak a király hatalmával, és Agilulf e miatt kénytelen volt országa súlypontját északra helyezni[2].
Az ariánus király viszonya feleségével sem volt felhőtlen, ugyanis a katolikus Theudelinda katolikusnak kereszteltette fiukat[1]. Felesége szorgalmasan levelezett a pápával, és végül rávette férjét, hogy népe egy részével áttérjen a katolikus hitre[1], és visszaadja a katolikus papságnak az elkobzott birtokokat[4]. A nemesek most már százával építették az új templomokat, kolostorokat, kórházakat[5]; a Szent János tiszteletére emelt monzai székesegyház pedig mintegy közös szentélye, koronázó temploma lett az egyesített Longobardiának[6]. Most is őrzik azt az arany koronát, amelybe Theudelinda Krisztus keresztjének egyik vasszögét (a pápa ajándékát) foglaltatta[6] (593[2]). A »vas« korona lett az egyesítette, vagy inkább egyesíteni akart Itália jelképe[6]. Köriratán először nevezte magát Agilulf »Isten kegyelméből« egész Itália királyának[6][7]. Agilulf székesegyház közelébe építtette híres palotáját, melyet a longobárd történetből vett festmények díszítettek[2]. Az ariánus központtal, Paviával szemben Monza lett a katolicizmus székhelye[2]. Jóllehet maga Agilulf nem tért át a katolikus vallásra, mindazáltal a térítők munkáját nem akadályozta, sőt Szent Kolumbán buzgalmát is elősegítette jóindulatával[2].
Agilulfot halála után fia, Adaloald követte a trónon.
Gyermekei [szerkesztés]
- Agilulf első feleségének a neve nem ismert.[8] Egy gyermekükről tudunk:
- leány[8] ∞ Godeschalk
- Második házasságát Theudelindával[8] (573 – 626. januárja), Authari özvegyével kötötte. Innen két gyermek született:
- Adaloald[8] (602 – 628)
- Gundberga[8] ∞ 1) Arioald longobárd király ∞ 2) Rothari longobárd király ∞ 3) Rodoald longobárd király
Eredeti források [szerkesztés]
- Fredegar
- Pauli Historia Langobardorum
- Origo Gentis Langobardorum
- Historia Langobardorum Codicis Gothani
- Andreæ Bergomatis Chronicon
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d Dr. Márki Sándor: A középkor története, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 52. oldal
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XVIII. fejezet: A longobárdok országa.
- ^ a b c d Váczy Péter: A középkor története (a sorozat 2-ik kötete), A Magyar Szemle Társaság kiadása, Révai Testvérek Irodalmi Rt., Budapest, 1936, ISBN 963-7965-14-9, 195. oldal
- ↑ Bokor József (szerk.). Longobardok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ Dr. Márki Sándor: A középkor története, 52–53. oldal
- ^ a b c d Dr. Márki Sándor: A középkor története, 53. oldal
- ↑ Nagy Károly, I. Napóleon, és Viktor Emánuel később ennek a koronának a föltevésével jelezték, hogy a részekre szakadt Itáliát vissza akarják adni önmagának. (Vö.: Dr. Márki Sándor: A középkor története, 53. oldal)
- ^ a b c d e Agilolf 590-615, Adeloald 615-625 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Authari |
|
Következő uralkodó: Adaloald |
|
|||||||
