Isernia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Isernia
Collage Isernia.jpg
Isernia látképe; iserniai utcarészlet; a Fraterna-kút; San Pietro-katedrális
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Molise
Megye Isernia (IS)
Frazionék Acquazolfa, Bazzoffie, Breccelle, Capruccia, Castagna, Castelromano, Colle de' Cioffi, Colle Martino, Colle Pagano, Collecroci, Conocchia, Coppolicchio, Fragnete, Marini, Salietto, Valgianese
Irányítószám 86170
Körzethívószám 0865
Népesség
Teljes népesség 22 015 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 307,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 423 m
Terület 69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Isernia (Olaszország)
Isernia
Isernia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 36′, k. h. 14° 14′Koordináták: é. sz. 41° 36′, k. h. 14° 14′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Isernia témájú médiaállományokat.

Isernia (latin nyelven Aesernia, Eserninus vagy Serni) város (közigazgatásilag comune) Olaszország Molise régiójában, Isernia megye névadója és székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város egy 350–475 m magas sziklán épült a Volturno, Carpino és Sordo folyók völgye között. A mai város megőrizte az ókori római település szerkezetét, egy főutcával (Cardo maximus, ma Corso Marcelli) és ebből elágazó keskeny mellékutcákkal. A megye központi részén fekszik. Határai: Carpinone, Forlì del Sannio, Fornelli, Longano, Macchia d’Isernia, Miranda, Pesche, Pettoranello del Molise, Roccasicura és Sant’Agapito.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost az ókorban a szamniszok alapították Aesernia néven, amelynek jelentése víz. Első említése i. e. 265-ből származik, amikor római csapatok elfoglalták. A szamnisz területek elfoglalása után jelentős stratégiai szerephez jutott, hiszen az Appennineken áthaladó, Rómát Dél-Itáliával összekötő kereskedelmi út mentén feküdt. I. e. 209-ben a második pun háború idején Róma szövetségese volt, akárcsak a római polgárháborúk során is. Rövid ideig az Itáliai Liga székhelye volt. I. e. 84-ben a szamniszok végleges legyőzése után elnéptelenedett. Julius Caesar és Augustus uralkodása idején ismét benépesült, de csak Nero uralkodása idején lett ismét római colonia. Traianus császár uralkodása idején épült fel a várost vízzel ellátó vízvezeték valamint a Volturno folyón átívelő híd.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a város hanyatlásnak indult. 800-ban a szaracénok fosztották ki, majd 1199-ben és 1223-ban a normannok égették fel. 1519-ben V. Károly német-római császár szabad királyi várossá nyilvánította. A 19. század elején nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

A második világháborúban, 1943. szeptember 10-én amerikai bombatámadás érte, amely több ezer halálos áldozatot követelt. 1970-ben Isernia az azonos nevű megye székhelye lett.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori Isernia kevés épülete maradt fenn, mivel az évszázadok során több földrengés is pusztított a városban A város fő látnivalója a Fontana Fraterna (Fraterna-kút), amely a 13. században épült római épületek maradványaiból. Ma Isernia jelképe.

További látnivalók:

  • San Pietro-katedrális
  • római vízvezeték romjai
  • San Francesco-templom
  • Santa Chiara-templom
  • nemesi paloták: Palazzo D’Avalos-Laurelli, Palazzo San Francesco, Palazzo De Lellis-Petrecca, Palazzo Jadopi, Palazzo Pecori Veneziale, stb.

A La Pineta ősember-lelőhelyet (Homo aeserniensis) 1979-ben fedezték fel a város határában. Az értékes lelőhelyet világörökségi helyszínnek javasolják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]