Isernia
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Isernia | |
 |
|
| Isernia látképe; iserniai utcarészlet; a Fraterna-kút; San Pietro-katedrális | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Molise |
| Megye | Isernia (IS) |
| Frazionék | Acquazolfa, Bazzoffie, Breccelle, Capruccia, Castagna, Castelromano, Colle de' Cioffi, Colle Martino, Colle Pagano, Collecroci, Conocchia, Coppolicchio, Fragnete, Marini, Salietto, Valgianese |
| Irányítószám | 86170 |
| Körzethívószám | 0865 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 21 152 fő (2004) +/- |
| Népsűrűség | 307,7 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 423 m |
| Terület | 69 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Isernia
Pozíció Olaszország térképén
|
|
| é. sz. 41° 36′, k. h. 14° 14′ | |
Isernia (latin nyelven Aesernia, Eserninus vagy Serni) város (közigazgatásilag comune) Olaszország Molise régiójában, Isernia megye névadója és székhelye.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A város egy 350–475 m magas sziklán épült a Volturno, Carpino és Sordo folyók völgye között. A mai város megőrizte az ókori római település szerkezetét, egy főutcával (Cardo maximus, ma Corso Marcelli) és ebből elágazó keskeny mellékutcákkal. A megye központi részén fekszik. Határai: Carpinone, Forlì del Sannio, Fornelli, Longano, Macchia d’Isernia, Miranda, Pesche, Pettoranello del Molise, Roccasicura és Sant’Agapito.
Története[szerkesztés]
A várost az ókorban a szamniszok alapították Aesernia néven, amelynek jelentése víz. Első említése i. e. 265-ből származik, amikor római csapatok elfoglalták. A szamnisz területek elfoglalása után jelentős stratégiai szerephez jutott, hiszen az Appennineken áthaladó, Rómát Dél-Itáliával összekötő kereskedelmi út mentén feküdt. I. e. 209-ben a második pun háború idején Róma szövetségese volt, akárcsak a római polgárháborúk során is. Rövid ideig az Itáliai Liga székhelye volt. I. e. 84-ben a szamniszok végleges legyőzése után elnéptelenedett. Julius Caesar és Augustus uralkodása idején ismét benépesült, de csak Nero uralkodása idején lett ismét római colonia. Traianus császár uralkodása idején épült fel a várost vízzel ellátó vízvezeték valamint a Volturno folyón átívelő híd.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a város hanyatlásnak indult. 800-ban a szaracénok fosztották ki, majd 1199-ben és 1223-ban a normannok égették fel. 1519-ben V. Károly német-római császár szabad királyi várossá nyilvánította. A 19. század elején nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
A második világháborúban, 1943. szeptember 10-én amerikai bombatámadás érte, amely több ezer halálos áldozatot követelt. 1970-ben Isernia az azonos nevű megye székhelye lett.
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
A középkori Isernia kevés épülete maradt fenn, mivel az évszázadok során több földrengés is pusztított a városban A város fő látnivalója a Fontana Fraterna (Fraterna-kút), amely a 13. században épült római épületek maradványaiból. Ma Isernia jelképe.
További látnivalók:
- San Pietro-katedrális
- római vízvezeték romjai
- San Francesco-templom
- Santa Chiara-templom
- nemesi paloták: Palazzo D’Avalos-Laurelli, Palazzo San Francesco, Palazzo De Lellis-Petrecca, Palazzo Jadopi, Palazzo Pecori Veneziale, stb.
A La Pineta ősember-lelőhelyet (Homo aeserniensis) 1979-ben fedezték fel a város határában. Az értékes lelőhelyet világörökségi helyszínnek javasolják.
Források[szerkesztés]
- Blanchard, Paul. Southern Italy. London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Isernia témájú médiaállományokat.
