Venafro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venafro
Venafro.jpg
Venafro látképe
Venafro címere
Venafro címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Molise
Megye Isernia (IS)
Frazionék Ceppagna, Le Noci, Vallecupa
Irányítószám 86090
Körzethívószám 0865
Népesség
Teljes népesség 11 391 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 248,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 222 m
Terület 45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Venafro  (Olaszország)
Venafro
Venafro
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 29′, k. h. 14° 02′Koordináták: é. sz. 41° 29′, k. h. 14° 02′

Venafro község (comune) Olaszország Molise régiójában, Isernia megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Capriati a Volturno, Ciorlano, Conca Casale, Mignano Monte Lungo, Pozzilli, San Pietro Infine, San Vittore del Lazio és Sesto Campano. A település a Monte Santa Croce (1026 m) lábainál fekszik a Volturno és San Bartolomeo folyók völgyében. Gyakran Molise kapujának (Porta di Molise) is nevezik mivel a Lazioból és Campaniából a régióba vezető utak mentén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a szamniszok alapították Venafrum néven. A római polgárháborúk idején többször is kifosztották. Augustus uralkodása alatt római colonia lett Colonia Augusta Julia Venafrum néven. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a longobárdok, majd normannok fennhatósága alá került. A középkorban nápolyi nemesi családok birtoka volt. Az 5. századtól püspöki székhely. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. A második világháborúban az angol-amerikai légierő súlyos bombatámadást intézett a város ellen, mivel összetévesztették a németek által erődítményként tartott Montecassinoval.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város legtöbb látnivalója a középkori városközpont területén fekszik:

  • Castello – a 10. század elején építették a longobárdok, majd a 14-15. században kibővítették
  • Római amfiteátrum – 15 000 néző befogadására épült
  • Római színház – a 60 m átmérőjű nézőtéren 3500 ember fért el
  • Római vízvezeték maradványai
  • Nemesi paloták: Palazzo Caracciolo és Palazzina Liberty
  • Katedrális (duomo) – az 5 században épült, majd a 14. század során átépítették
  • Santa Maria Annunziata-templom – a 14. században épült

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]