Novara (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Novara
Novara panoramica08.jpg
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Piemont
Megye Novara (NO)
Polgármester Silvana Moscatelli
Irányítószám 28100
Körzethívószám 0321
Népesség
Teljes népesség 102 177 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 1 018 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 162 m
Terület 103,02 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Novara  (Olaszország)
Novara
Novara
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 27′, k. h. 8° 37′Koordináták: é. sz. 45° 27′, k. h. 8° 37′
Novara weboldala

Novara (piemonti dialektusban Noara, lombard dialektusban Nuara) egy 104 835 lakosú település a Piemont régióban. Az azonos nevű megye székhelye. Torino után a régió második legnépesebb városa. Az agglomerációt is figyelembe véve lakosainak száma eléri a 181 ezer főt. A Milánót, Torinót és Genovát Svájccal összekötő útvonalak kereszteződésénél fekszik.

A város szimbóluma a San Gaudenzio-bazilika 122 méter magas kupolája.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rizsföldek Novara határában

Milánótól 49, Torinótól 95, Vercellitől 23 km-re helyezkedik el. Folyói az Agogna és a Terdoppio .

A terület jellegzetessége a teraszos rizstermelés.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novarát i. e. 89-ben alapították. A római korban neve Nubliaria volt, ami „köddel körülvett"-et jelent. 386-ban Magnus Maximus leromboltatta, amiért riválisát, II. Valentinianust támogatta. A várost I. Theodosius római császár építtette újjá. 405-ben Radagais, majd 452-ben Attila is kirabolta.

Kövér Károly uralkodása alatt vált grófsággá a novarai terület. A város fejlődésnek indult, és szabad városi rangot kapott. 1110-ben V. Henrik meghódította és elpusztította. 1167-ben a Lombard Liga tagja volt.

A 12. század végére a Viscontiak, majd a Sforzák kezébe került.

1706-ban Novarát elfoglalták a savoyai csapatok, majd az utrechti békeszerződés értemében a Milánói Hercegséggel együtt a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1734-ben a Savoyai-házból származó III. Károly Emánuel foglalta el, aki 1735-ben a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolta.

A város délkeleti határában (Bicocca városrész közelében) zajlott le 1849. március 23-án a novarai csata, amelyben Radetzky császári tábornagy csapatai döntő vereséget mértek Károly Albert szárd–piemonti király erőire. 1859-ben megszületett Novara megye, amely akkoriban magába foglalta még a jelenlegi Vercelli, Biella és Verbano-Cisop-Ossola megyéket is.

Látványosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Gaudenzio kupolája

Legfontosabb épületei a Piazza della Repubblica körül találhatók. Fontos műemlék a Broletto reneszánsz udvara 15. századi, vörös téglából épült árkádjaival. A Broletto Novara szabad város politikai életének színtere volt, majd a börtönnek, később kézműves szövetségeknek adott otthont. Ma múzeum régészeti és művészeti gyűjteménnyel. A Dóm a tér szemközti oldalán emelkedik, belseje reneszánsz festményekkel díszített. Tervezője ugyanaz az Antonelli, aki a torinói Mole Antonelliana építésze is volt. A 19. században épült egy római katedrális romjain, amelynek maradványait ma is felfedezhetjük a harangtoronyban, vagy a San Siro kápolnában. A Dóm előtt áll a keresztelő kápolna, amely a város legrégebbi épülete.

Pár utcával távolabb találhatjuk a San Gaudenzio bazilikát, a város jelképét. A bazilika Novara legmagasabb pontján épült 1577 és 1690 között. Legfontosabb építészeti eleme a 122 méter magas kupola, amelyet az 1870-es években építettek hozzá a már létező templomhoz. A San Marco-templom Lorenzo Binaghi tervei alapján épült egy korábbi, ugyancsak Szent Márknak szentelt templom helyén. Alapkövét Carlo Bascapé érsek rakta le, 1607-ben. A templom egyhajós, amelyből oldalkápolnák nyílnak. Kupolája négyszög alapú.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eyewitness Travel Guides, Italy (2004), p.219

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Novara című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.