Novara (település)
| Novara | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Piemont |
| Megye | Novara (NO) |
| Polgármester | Silvana Moscatelli |
| Irányítószám | 28100 |
| Körzethívószám | 0321 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 104 835 fő (2010)[1] +/- |
| Népsűrűség | 1 018 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 162 m |
| Terület | 103,02 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Novara
Pozíció Olaszország térképén
|
|
| é. sz. 45° 27′, k. h. 8° 37′ | |
| Novara weboldala | |
Novara (piemonti dialektusban Noara, lombard dialektusban Nuara) egy 104 835 lakosú település a Piemont régióban. Az azonos nevű megye székhelye. Torino után a régió második legnépesebb városa. Az agglomerációt is figyelembe véve lakosainak száma eléri a 181 ezer főt. A Milánót, Torinót és Genovát Svájccal összekötő útvonalak kereszteződésénél fekszik.
A város szimbóluma a San Gaudenzio bazilika 122 méter magas kupolája.
Tartalomjegyzék |
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Milánótól 49, Torinótól 95, Vercellitől 23 km-re helyezkedik el. Folyói az Agogna és a Terdoppio .
A terület jellegzetessége a teraszos rizstermelés.
Történelem[szerkesztés]
Novarát I. e. 89-ben alapították. A római korban neve Nubliaria volt, ami "köddel körülvett"-et jelent. 386-ban Magnus Maximus lerombolta amiért riválisát, II. Valentinianust támogatta. A várost I. Theodosius római császár építette újjá. 405-ben Radagaiso, majd 452-ben Attila is kirabolta.
Kövér Károly uralkodása alatt vált grófsággá a novarai terület. A város fejlődésnek indult, és szabad városi rangot kapott. 1110-ben V. Henrik meghódította és elpusztította. 1167-ben a Lombard Liga tagja volt.
A 12. század végére a Viscontiak, majd a Sforzák kezébe került.
1706-ban Novarát elfoglalták a savoyai csapatok, majd az utrechti békeszerződés értemében a Milánói Hercegséggel együtt a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1734-ben a Savoyai-házból származó III. Károly Emánuel foglalta el, aki 1735-ben a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolta.
A város délkeleti határában (Bicocca városrész közelében) zajlott le 1849. március 23-én a novarai csata, amelyben Radetzky császári tábornagy csapatai döntő vereséget mértek Károly Albert szárd–piemonti király erőire. 1859-ben megszületett Novara megye, amely akkoriban magába foglalta még a jelenlegi Vercelli, Biella és Verbano-Cisop-Ossola megyéket is.
Látványosságok[szerkesztés]
Legfontosabb épületei a Piazza della Repubblica körül találhatók. Fontos műemlék a Broletto reneszánsz udvara 15. századi, vörös téglából épült árkádjaival. A Broletto Novara szabad város politikai életének színtere volt, majd a börtönnek, később kézműves szövetségeknek adott otthont. Ma múzeum régészeti és művészeti gyűjteménnyel. A Dóm a tér szemközti oldalán emelkedik, belseje reneszánsz festményekkel díszített. Tervezője ugyanaz Antonelli, aki a torinoi Mole Antonelliana építésze is volt. A 19. században épült egy római katedrális romjain,amelynek maradványait ma is felfedezhetjük a harangtoronyban, vagy a San Siro kápolnában. A Dóm előtt áll a keresztelő kápolna, amely a város legrégebbi épülete.
Pár utcával távolabb találhatjuk a San Gaudenzio bazilikát,a város jelképét. A bazilika Novara legmagasabb pontján épült 1577 és 1690 között. Legfontosabb építészeti eleme a 122 méter magas kupola, amelyet az 1870-es években építettek hozzá a már létező templomhoz. A San Marco templom Lorenzo Binaghi tervei alapján épült egy korábbi, ugyancsak Szent Márknak szentelt templom helyén. Az alapkövét Carlo Bascapé érsek rakta le 1607-ben. A templom egyhajós, amelyből oldalsó kápolnák nyílnak. Kupolája négyszögalapú.
Források[szerkesztés]
- ↑ ISTAT
Eyewitness Travel Guides, Italy (2004), p.219
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Novara című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
