Módosítószó

A magyar nyelvtanban a módosítószót olyan szófajnak tekintik, amely a mondat egészének vagy egy részének értelmét módosítja úgy, hogy a beszélő viszonyulását jelöli a mondatban foglaltakhoz. A módosítószók lehetnek:

• kérdőszók: -e, vajon;
• bizonyítószók: igen, bezzeg, bizony, dehogynem, hogyne, persze;
• tagadószók: dehogy, nem, se, sem;
• tiltószók: ne, nehogy;
• óhajtószók: bár, bárcsak;
• határozatlanságot kifejező szók: aligha, alighanem, esetleg, hát, talán.

Nem minden nyelv nyelvtanában tartják külön szófajnak a módosítószót. A magyarhoz hasonlóan az orosz, a szerb, a horvát nyelv nyelvtanában igen, de például a francia vagy a román nyelvében nem: ezekben egy szófajba tartozik a határozószóval.

Forrás

• Nagy Kálmán [1980]: Kis magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Irodalom

• Kugler Nóra [2001]: Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr, 2. szám (április–június).