Indulatszó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az indulatszó általában változatlan alakú szófaj, amely felkiáltó módon fejez ki érzést, lelki állapotot, akaratot, vagy hangokat és zajokat próbál visszaadni (hangutánzó szó).
Tartalomjegyzék |
Osztályozás [szerkesztés]
Eredete szerint [szerkesztés]
- elemezhetetlen indulatszó:
- – spontán, reflexszerű képződmény. Ezek között van azonos vagy hasonló még nagyon különböző nyelvekben is: Ah!, Ó!
- – jövevényszó, amely az átvevő nyelvben már nem elemezhető: Ámen!, Agyő!
- elemezhető indulatszó:
- – összetett: tik-tak, hipp-hopp
- – szófajváltás útján keletkezett: Viszontlátásra!, Tessék!
- – indulatszó értékű szókapcsolat: Isten ments!
Alakja szerint [szerkesztés]
- egyszerű indulatszó: Ah!, Ámen!, Tessék!"
- összetett indulatszó: tik-tak, hipp-hopp. Ezzel nem tévesztendő össze a megismételt idulatszó: Vau-vau!
Jelentése szerint [szerkesztés]
- érzést vagy lelki állapotokat kifejező. Ennek jelentését csak a kommunikációs helyzet pontosíthatja, és ezzel kapcsolatban a hanglejtése és a tartama. Egyazon indulatszónak több jelentése is lehet: Jaj! (testi vagy lelki fájdalom, ijedtség), Ó! (csodálat, csodálkozás, csalódás, sajnálat)
- akaratot kifejező: Cicc! (macska hívása), Sicc (macska elkergetése), Hé! (megszólítás), Rajta! (cselekvésre buzdítás), Stopp! (cselekvés leállítása), Ejnye! (szemrehányás), Szia! (köszöntés)
- hangutánzó szó: Zutty! (zaj – esésé), Miau! (állat hangja – macskanyávogás), Hapci! (fiziológiai reflex – tüsszentés)
A természetbeli hangok artikulálatlanok, ezért nehéz őket az emberi beszédben visszaadni. Innen van az, hogy egyazon hang nincs azonosan áttéve különböző nyelvekre. Példa (a liba hangja)[1]:
| Angol | Francia | Héber | Lengyel | Német | Orosz | Román | Spanyol | Magyar |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| honk honk | ca car [kakaʁ] | באק באק [bakbak] | gę gę [gɛɰ̃gɛɰ̃] | schnatter schnatter | га-га-га [gagaga] | ga ga ga | cuá cuá [kwakwa] | gá gá |
Mondattani viselkedése szerint [szerkesztés]
- A mondattani funkció nélküli indulatszók a leggyakoribbak.
- – Egyedül alkotnak felkiáltó tagolatlan mondatot, azaz mondatszók: Na!, Ajaj!
- – Tagolt mondatban fordulnak elő: Na hozd csak ide!
- Vannak mondatrészt alkotó indulatszók is. Főleg állítmányi szerepük van: Íme egy példa. Ezek közül egyesek részben ragozhatók is: Nesze/Nesztek pénz!
Jegyzet [szerkesztés]
- ↑ Az angol nyelvű Wikipédia Onomatopoeia szócikke nyomán.
Forrás [szerkesztés]
Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest
