Analitikus nyelv

Az analitikus nyelv a jelentéstömörítés mértéke szempontjából olyan nyelv, amelyben a nyelvtani viszonyok kifejezése és legtöbbször a szóképzés jellemzően nem ragozással, toldalékolással, hanem különálló morfémákkal (elöljárószókkal, segédszókkal), valamint a szórend kötöttségével történik. Az analitikus nyelvek többsége az izoláló (elszigetelő) nyelvek típusába tartoznak (például a Sinotibeti nyelvcsalád tagjai). Analitikus szerkezetek a szintetikus típusú nyelvekben is előfordulhatnak: például a magyar várni fogok (vö. a spanyol esperaré, ugyanaz) vagy mentem volna (vö. spanyol habría ido) szintén analitikus szerkezetek.

Lásd még

• Szintetikus nyelv
• Poliszintetikus nyelv

Felhasznált irodalom

• A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973.

, p. 1653