Bánáss László
Bánáss László (Pozsony, 1888. október 14. – Budapest, 1949. április 20.) veszprémi püspök.
Életútja[szerkesztés]
Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Innsbruckban és Rómában tanult. Jogi doktor volt, aki diplomatának készült. Nagyváradon 1912. augusztus 27-én szentelték pappá,[1] majd Rómában elvégezte a diplomáciai főiskolát.[2] Tábori lelkész, 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és iskolájuk igazgatója. Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő, 1926-tól karnagy a nagyváradi székesegyházban. Szentmisét is komponált a váradiak részére. A harmincas évek elején az Erdélyi Lapok kiadói bizottságának tagja. Főként zenei tárgyú cikkeket írt romániai magyar lapokba.[1] 1942-től nagyszalontai, majd debreceni plébános és nagyváradi kisprépost (július 12.).[2] 1944 decemberében tagja a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 16-ától veszprémi apostoli kormányzó, 1946. szeptember 4-étől püspök.[1] November 30-án szentelték fel Debrecenben.[2] Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán, plébániát állított fel Veszprémben a Világ Királynője-templomnál. Átszervezte a pápai egyházkerületet. Az Ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik.[1]
Irodalom[szerkesztés]
- Ijjas Antal: Sírontúli üzenet. = Új Ember, 1960. november 27.
- Saád Béla: – . = Tíz arckép. Bp. 1963.
- Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp. 1994.
Jegyzetek[szerkesztés]
|
előző püspök |
veszprémi püspök |
következő püspök |
