Kaptúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaptúra hátráló erózió révén

A kaptúra (más néven „folyólefejeződés”) vízrajzi szakkifejezése azt a jelenséget írja le, amikor egy mélyebben fekvő folyóvölgy oldalazó, vagy hátráló erózió révén elér egy másik, magasabban fekvő folyóvölgyet, és így az abban folyó víz átcsap – például egy rendkívüli árvíz alkalmával – az alacsonyabban futó mederbe, és ettől kezdve ezt a folyásirányt követi.[1]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaptúra magyarországi példája, amikor a régi, rövid Zala folyó hátravágódva elérte a Marcal völgyét, a „türjei kaptúra” révén magába vette a Marcal addigi folyását.[2]

Felszín alatti kaptúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyóvíz által elhagyott kanyon, „wind gap” Spanyolországban

A jelenség speciális változata a batükaptúra, amikor a szomszédos folyó egy barlangrendszeren keresztül csapolja le a magasabban folyó vizet. Ez a barlangi vízfolyás idővel beomlások révén átalakulhat felszíni folyóvá.[3]

Elhagyott folyómeder[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azt a folyómeder-szakaszt, amely a kaptúra miatt víz nélkül maradt, nemzetközileg használt angol kifejezéssel wind gap(en)-nek nevezzük. Annak a változatnak, amelyben maradt némi vízfolyás, „water gap” a neve. Hegyvidékeken, így a Sziklás-hegységben ezek a topográfiai alakzatok különösen alkalmasak voltak utak építésére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]