Hízóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hízóka
Lápi hízóka (P. vulgaris)
Lápi hízóka (P. vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Rencefélék (Lentibulariaceae)
Nemzetség: Pinguicula
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hízóka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hízóka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hízóka témájú kategóriát.

Pinguicula with prey.JPG

A hízóka (Pinguicula) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a rencefélék (Lentibulariaceae) családba tartozó nemzetség.

Magyarországon, de az Alpokban és a Pireneusokban is honos növény, a legtöbb fajt azonban Közép-Amerikában, Mexikóban találjuk.. Húsevő, rovaremésztő, rovarfogó növény, ezért rovarokat fogyaszt az élőhelyén csak kis mennyiségben rendelkezésre álló nitrogén pótlására. A levelein megbúvó mirigyek kevés emésztő enzimet tartalmazó, ragacsos anyagot választanak ki, amely csillogása vonzza a rovarokat. A levélre leszállva azonban beleragadnak a váladékba és megkezdődik a zsákmány lebontása. Elsősorban apró, repülő rovarokat esnek csapdába, de előfordul, hogy hangyákat, levéltetveket, egyéb apró rovarokat is elejt. Egyes fajoknál megfigyelték (Pinguicula vulgaris), hogy a levél széle begöngyölődik a zsákmány hatására, így nagyobb felületen tud a levél érintkezni a zsákmánnyal. A levelek emésztőnedveket termelnek, amik kioldják a tápanyagokat, amit a növény a leveleken keresztül szív fel.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az alábbi két faj őshonos[1]:

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány boltban kaphatók, lakásban is tartható növények. Locsolásukhoz használható esővíz, desztillált víz vagy ioncserélt víz. Kedvelik a savanyú, laza ültetőközeget, ezért nevelésük során használjunk tőzeget perlittel keverve.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494