Amade Antal (író)

Amade Antal (várkonyi gróf) (Bős, 1760. november 25. – Marcaltő, 1835. január 1.) magyar író. (Nem azonos báró Amade Antal költővel és Amadé Antal íróval.)

Élete

Régi magyar nemesi család sarja, eredetüket a Guthkeled nemzetségig vezetik vissza. Császári és királyi kamarás és valódi belső titkos tanácsos volt. Később a hétszemélyes tábla ülnöke, Zala megye és Zágráb főispánja, végül királyi főajtónálló lett. Kitüntették az aranysarkantyús renddel, illetve a Szent István-renddel. Nevéhez fűződik a Marcal folyó szabályozása.^[forrás?] Marcaltő temetőjében nyugszik. Több latin nyelvű munkája jelent meg.

Művei

1. Dictio ad SS. et OO. Incliti Cottus Nitriensis A. 1790 die 2. Martii congregatos. Jaurini 1790. és Neosolii, 1790.
2. Dictio extemporanea, qua comitem Nicol. Forgách de Ghymes et Gács… cottus Nitrien. supr. comitem salutavit. Jaurini, 1790.
3. Sermo ad… Jos. Christ. Fengler… Eppum Jauriniensem… dicta die 7. Jun. 1791.
4. Egy magyarnak hazafi társaihoz intézett beszéde. Bécs, 1809.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés