Zalaegerszegi kistérség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Zalaegerszegi kistérség kistérség Zala megyében, központja: Zalaegerszeg. A statisztikai térség 65 településéből 39-nek a népessége 500 fő alatti. 1000 fő feletti település van 11, ebből 5000 fő feletti 1 település, maga Zalaegerszeg. A statisztikai térségben 2 város van, Zalaegerszeg több mint 60 ezer fővel, és Zalalövő mintegy 3 ezer fővel.

Kistérségi alapadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terület (km²) 993 Lakónépesség (fő, 2004. december 31.) 106099 Területfejlesztési szempontból kedvezményezett térség (64/2004. Korm. rendelet szerint) Nem Típus szerint Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség Nem Ipari szerkezetátalakítási térség Nem Vidékfejlesztési térség Nem Mérték szerint Hátrányos helyzetű Nem Leghátrányosabb helyzetű Nem Települések száma 79 Jogállás szerint Város 2 Község 77 Területfejlesztési szempontból kedvezményezett települések száma (7/2003. Korm. rendelet szerint) 20 Típus szerint Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott település 20 Országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott település 3 Leghátrányosabb kistérséghez nem tartozó leghátrányosabb helyzetű település 3

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alibánfa Alsónemesapáti Babosdöbréte Bagod Bak
Baktüttös Becsvölgye Bocfölde Boncodfölde Böde
Csatár Csonkahegyhát Csöde Dobronhegy Egervár
Gellénháza Gombosszeg Gősfa Gyűrűs Hagyárosbörönd
Hottó Iborfia Kávás Kemendollár Keménfa
Kisbucsa Kiskutas Kispáli Kustánszeg Lakhegy
Lickóvadamos Milejszeg Nagykutas Nagylengyel Nagypáli
Nemesapáti Nemeshetés Németfalu Ormándlak Ozmánbük
Pálfiszeg Pethőhenye Petrikeresztúr Pókaszepetk Pusztaederics
Pusztaszentlászló Salomvár Sárhida Söjtör Szentkozmadombja
Teskánd Tófej Vasboldogasszony Vaspör Vöckönd
Zalaboldogfa Zalacséb Zalaegerszeg Zalaháshágy Zalaistvánd
Zalalövő Zalaszentgyörgy Zalaszentiván Zalaszentlőrinc Zalatárnok

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zalaegerszegi kistérség Magyarország nyugati szélén helyezkedik el, Zala megyében, közel mind az osztrák, mind a szlovén határhoz. Természetföldrajzi megközelítés szerint a Zalai-dombságban, a Nyugat-Zalai-dombság alegységben, ezen belül Göcsejben és a Felső-Zala völgyben fekszik.

Természeti jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földtörténet, geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen a földkéreg vastagsága: 25–27 km, a litoszféráé 60–80 km. Az aljzatban új paleozoos, mezozoos képződmények találhatóak. Tengeri üledékképződés (márga) és szárazföldi lepusztulás egyaránt zajlott a területen. A krétában, az alpi orogenezishez kapcsolódóan enyhe metamorfizáció. A terület ezután kiemelkedett, majd az eocénra újra megsüllyedt, ekkor a Szőci mészkő rakódott le. Az eocén korból datálható az egyetlen jelentősebb vulkáni eredetű kőzet a térségben, a Zalaszentmihályi andezit formáció. Feküje Szőci mészkő, a Padragi márgával összefogazódik. Kialakulása a Magura-óceán szubdukciójához köthető. Az alsó miocén (24-17 Ma) során folyóvízi hordalékkúpok (kavics) ill. ártéri üledékek (homok, agyag) képződtek. Mura–Dráva-tengermedence felől tengerelöntések. Középső miocénban (17,5-14,5 Ma) mélyvízi, part távoli üledék (slír, aleurolit és agyag) jellemző. Késő miocén (14,5-7,5 Ma.) még jellemző a mélytengeri üledékképződés is, de már megindul a folyóvízi feltöltés ÉNy-Ny felől. (100-200m vastag, főleg homok). A Pannon-tenger elvonulása után a terület emelkedni kezdett. A pliocén kor legfontosabb eseménye a folyóvízi feltöltésből kialakuló kavicsterületek kialakulása. A pleisztocén során lösz fed be nagy területeket. A felszínen szinte kizárólag a legfiatalabb korú kőzetek találhatóak, a völgytalpakon kibukkanhatnak a felső pannon korúak is.

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen található ásványkincsek két fő csoportból kerülnek ki: szénhidrogének és építőipari alapanyagok. A szénhidrogén-lelőhelyek közül Budafa körüli területen 1400-1800 méter mélységben egy 18.3 km 2 kiterjedésű szénhidrogén mező húzódik. A Budafapuszta-1 számú fúrás (1937. február 9.) volt az első magyarországi földgázlelőhely, a Budafapuszta-2 számú pedig az első, amely már ipari mennyiségű kőolajat termelt. Jelentőségét ma elsődlegesen széndioxidvagyona adja. Építő- és díszítőkőbánya található Zalaegerszegen, kerámiaipari alapanyagot Teskándon bányásztak a legutóbbi évekig.

Geomorfológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Felső-Zala völgy tektonikailag előrejelzett és kelet felé tölcsérszerűen kiszélesedik. A völgy jobb oldalán mély, szűk völgyek, nehezen felismerhető teraszok, pannon agyaghoz kapcsolódó ó-holocén suvadások, baloldalt hosszabb, lankás, lösszel fedett lejtők találhatóak. A Göcsej felszíne dombos – völgyes jellegű. Észak-Göcsej észak-déli, Dél-Göcsej északkelet-délnyugat irányban billent ki. A magasra emelkedő "hegyek" szabálytalanul szabdaltak, erodált jellegűek. Göcsej hazánk egyik legtagoltabb felszínű térsége. A dombok rendre 250 méter fölé emelkednek, a legmagasabb a 301 méteres Kandikó. Déli-délnyugati irányban lejtősödő felszínét a vízerózió lépcsőzetesen lehanyatló, közel párhuzamos dombsorokra szabdalta, melyeket viszonylag keskeny, szabálytalan alakú völgyközi hátak kapcsolnak össze. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek, dél-délnyugat felé vályoggal fedett, fokozatosan alacsonyodó, derázió és geliszoliflukció által formált lejtők ereszkednek.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napfénytartam: 1950-2000 óra/év között alakul, ami azonos szélességi körön levő magyar területekhez viszonyítva a legkisebb érték. Ez visszavezethető az 56-62%-os évi átlagos felhőzetre, amit az atlanti hatás erőssége okoz. Szélirányok közül a meridionális, vagyis az észak és dél irányú leggyakoribb, összesen kb. 30%, irányuk megtartására rásegítenek a meridionális völgyek. A szélcsendes időszakok szintén gyakoriak, mintegy 25% értékkel. A már említettet atlanti és a mediterrán hatás a csapadékra és a hőmérsékletre is erőteljes hatást gyakorol. Az év leghidegebb hónapja a január, de nem sokkal enyhébb a február sem. Ezekben a hónapokban a levegő hőmérséklete a keleties irányokból, azaz az ázsiai kontinens felől áramló légtömegek hőmérsékletének függvénye. A januári középhőmérséklet térségünkben átlagosan -1 oC és -1,7 oC között ingadozik, ami által a térség ekkor csaknem legenyhébb tája az országnak, ritkán fordul elő tartósan -3 oC alatti átlagok. Ez az Adriai-tenger irányából be-betörő légtömegek mérséklő hatása miatt érezhető. A legmelegebb hónap a július (20 oC). A nyári melegért a keletről jövő kontinentális és a délnyugat felől jövő mediterrán légáramlatok a felelősek. Gyakori, hogy a nyugatról kelet felé vonuló óceáni eredetű ciklonok hűvös levegője beáramlik a térségbe. A nyári félév (IV-IX.) középhőmérséklete az országos 17,8 oC -hoz képest csak 16,7 oC. A sokévi középhőmérséklet adatok azt igazolják, hogy a térség nyáron a kissé hűvös tájak közé tartozik. Az atlanti eredetű légtömegek nagyobb hatása miatt a térség hőmérsékleti viszonyai, a hőmérséklet évi járása, az országoshoz képest kiegyenlítettebb. A legnagyobb ingadozás februárban van, 16,1 oC,. A fagyos napok számottevő előfordulása november – március időszakban várható. Leggyakoribb a fagy januárban. Ekkor 76-83%-os gyakorisággal fordul elő. A nyári napok száma 64-65 között ingadozik, ám a hőségnapok száma nem éri el a 14-et.

Az évi csapadék mennyisége a nyugaton 800mm, keleten 750mm körül alakul. A legkevesebb csapadék télen, februárban hullik. A csapadékösszegek jelentős mértékű emelkedése áprilisban indul meg. A legcsapadékosabb hónap azonban általában a június és a július (75-85mm), az országosan megszokottal szinkronban. Kialakul az ún. őszi másodmaximum, az ún. mediterrán ciklontevékenység hatására. A hótakarós napok átlagos száma 45 nap. A legvastagabb takaró februárban alakul ki (8 cm), de a januári sem sokkal kisebb (6 cm), és ez országos viszonylatban kiugróan magas. A völgyek klímája köd-hajlamos. Gyakori az átmeneti évszakokban az ún. talajmenti, a völgytalpak felszíne felett 5–10 m vastagságban kialakuló köd. Létrejöttében a helyi domborzatnak, a talajminőségnek és a csapadéknak van vezető szerepe.

Felszíni és felszín alatti vizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület vízrajzára erőteljes hatást gyakorol a már tárgyalt csapadék mennyisége, illetve a területenként más-más vízáteresztő-képességű kőzetek . Az agyagos, vályogos részeken viszont adottak a lehetőségek a sűrű vízhálózat kialakulásához, az országban a legsűrűbbek közé tartozik. Ezzel összefüggésben a völgysűrűség is igen nagy mértéket mutat. Elősegítette a völgyek képződését a laza felszíni kőzet és a terület negyedidőszaki kiemelkedése is. A domborzat tagoltsága igencsak behatárolja a nagy vízfolyások kialakulásának lehetőségeit, így csak a Zalát tekinthetjük annak. Természetes tavak kialakulásának nem kedvez a domborzat. Mesterségen viszont könnyen, a völgyben folyó patak elgátolásával kialakítható kisebb-nagyobb víztükör, ahogy ezt elég sok település meg is tette az évek folyamán. Vannak még a tőzeg- és építőanyag-bányászat felhagyása után visszamaradt bányatavak is a területen szép számmal. Nem alakult ki összefüggő talajvíztükör, ez visszavezethető a domborzati tagoltságra. A völgytalpakon felszínhez közel található, de a dombsági területeken nem ritkán a több tíz méter mélyen található csak meg. Átlagos keménysége közepes szintű, 15-20 Nko. Mennyisége szintén a terület minőségének függvénye a völgyekben akár a 7 l/s km2 – et is elérheti.Rétegvizek bőségesen találhatóak, a kavicsos vízzáró réteg által megrekesztve. Ez tette lehetővé a területre oly’ jellemző szétszórt településforma kialakulását. Fontos a termálvíz is, amelynek hőmérséklete az esetek túlnyomó többségében 60Co feletti, legfőképpen a felsőpannon rétegekben található. Az olajipari kutatások miatt a térségben az országos átlagnál több ismert termálkút van.

Növényzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen húzódik két flórajárás: a (zalai) és a (göcseji) határa. A zalai flórajárásra jellemző erdőtársulás a gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres tölgyesek, gyakori még a szelídgesztenye előfordulása is. Jellegzetes nyílt társulása a magyarcsenkeszes pusztai gyep. Általánosan előforduló fajok még: a gyűrűvirágfélék, a berzedt galaj, a sávos here, a csenkeszfélék. A göcseji flórajáráson már alpi hatás érzékelhető. Ennek jele a nagy területet elfoglaló erdei fenyő. Előfordul elegyesen tölggyel vagy önálló erdőalkotóként. A mai területének nagy részén telepítve van.

A fő haszonnövények: búza, kukorica, árpa, vöröshere.

Az itt növő gombák: vargánya, csiperke, őzlábgomba, fenyőalja, galambdúc a régebbi korokban jelentős szerepet töltöttek be a lakosság élelmezésében.

Állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tisztább vizű patakok (például Kerka, Kerca és Zala) jellemző faja a folyami kagyló és a folyami rák.

A zalai faunatartomány állatállománya nem különbözik jelentősen a magyar átlagtól. Jellemzően nagyvadakból áll (őz, vaddisznó), és kevés különleges állatfajnak ad otthont.

E vadállomány gazdasági jelentőségét a vadhús és a bérvadászat adja. Híresek a zalai szarvastrófeák, már több világbajnoki érmet kiérdemeltek.

Göcsej állatvilága viszont kifejezetten változatos, ami a különböző állatföldrajzi hatások keveredésének, a tagolt felszín és a változatos mikroklíma élőhelyek sokféleségének kialakulásának köszönhető. Az állatvilág faji összetételében meghatározó a pannóniai fauna, de erősen érezhető a nyugat-balkáni (illír), és az atlanti-mediterrán hatás is. Egyrészt az erdősültség, másrészt a már említett földrajzi helyzet következtén a göcseji erdők állatvilága kiemelkedően gazdag. Jelentősek a reliktum állatfajok is. A patakok újra megjelenő ritkasága a réti csík. Már február végén, márciusban megjelenek a pettyesgőték, és a tarajosgőték a patakok mentén a tavaszi kiöntésekben. Göcsej gőteállománya kiemelkedő.

A vizes területek kétéltűekben gazdagok: kecskebéka, vöröshasú unka, zöldvarangy, barnavarangy, leveli béka, erdei béka.

A hüllőket a vízisikló, erdei sikló, fürge gyík, fali gyík képviseli. A madarak közül fontos megemlíteni a harkályféléket, mivel a Magyarországon megtalálható fajok mind költenek itt is. A baglyok előfordulása is gyakori az erdőkben. Két igen ritka madár a holló és a lappantyú is jelen van.

Göcsej denevérállománya is gazdag, mind az erdei, mind az épületlakók tekintetében, de a vizes területekhez kötődő fajok is jelen vannak.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett a rókák és néhány menyétféle ragadozóállománya (nyest, nyuszt). Örvendetesen szaporodik a vadmacska, az aranysakál dél felöli megjelenése várható.

A fokozottan védett vidra elsősorban a nászidőszakában (október-április) gyakran kóborol a patakok mentén, de megfelelő élettér és táplálékbázis híján egész évben csak kis számban jellemző.

Talaj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajfajták fő előfordulási területe a csapadék függvényében nyugat-kelet irányban változik, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik talajra jellemző környezetben ne fordulna elő egy másik. Alapvetően a következőt mondhatjuk el: a legnyugatibb, legcsapadékosabb részeken a pangó vizes vagy pszeudoglejes barna erdőtalajok jellemzőek, ezek alacsony termékenységűek, akár 70%-ot is erdő fed. Kevés humusztartalma a sok csapadék által okozott kilúgozódásra vezethető vissza. A következő sávot az agyagbemosódásos barna erdőtalajok alkotják. A domborzati viszonyok miatt jellemző az eróziós földes kopárok létrejötte. A völgyek talpán a réti és láptalajok különböző változatai fejlődtek ki az elmúlt évezredek során. Ahol a felszíni víz szerepe kisebb jelentőségű, ott a réti talajok, ahol viszont a gyakori vízborításhoz magas talajvízszint is járul, ott lápos talajok uralkodnak. Ezeknek a talajoknak termőrétege általában a magasabb, mint az erdőtalajoké. E két típusnál azonban megjelenik a humusz sajátos változata a nyershumusz, ami a kevéssé elbomlott növényi részekből álló anyag.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaegerszeg statisztikai térség alapvetően mező- és erdőgazdasági jellegű terület. A gazdasági tevékenységek között meghatározó a mezőgazdaság, erdőgazdaság és vadgazdaság, amely a termékeivel a helyi szükségleteken kívül részben hozzájárul a távolabbi területek nyers termékekkel való ellátásához, illetve export igényeket is kielégít (húsipar, konzervipar, faipar). A térségben a nemzetgazdasági ágazatok közül a kisipari tevékenységek és a helyi szolgáltatások is jelentősek. A kedvező természeti adottságok és gazdag kulturális örökség miatt egyre inkább húzóágazatnak számít a turizmus. A statisztikai térségen belül működő kistérségek jelentőségét növeli, hogy hozzájárul Zalaegerszeg megyeszékhely (5–25 km-en belül) munkaerő szükségletének biztosításához, valamint a városok lakosai számára egészségfenntartó szabadidős tevékenységekre is adnak lehetőséget.

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A statisztikai térség 79 településein az infrastrukturális ellátottság 80%-os. A 90-es évek elején mindenütt kiépült a vezetékes gázhálózat, és a telefonhálózat is. Az elmúlt években Göcsej térségét és a Közép-zalai térség nagy részét kivéve (2004-ben elkészül) mindenhol kiépült a szennyvízhálózat is (2001-2003-ban). A statisztikai térség települései a 76-os, 74-es és 75-ös főközlekedési utak közvetlen vonzáskörzetében helyezkednek el, több település vasúti csomópontként funkcionál. A települések belső úthálózata megfelelő, azonban a mezőgazdasági utak, hegyi utak állapota kifejezetten rossz. Az utóbbi években az önkormányzatok nagy erőfeszítéseket tettek a javítások elvégzésére, azonban a korszerű mezőgazdasági utak építése és felújítása ezideig nem történt meg. A Sapard pályázatoknak, valamint a Nyugat-Dunántúli régió pályázatainak köszönhetően 2004-ben több településen is elkezdődhet ezen utak felújítása. A felújítások elmaradását hátráltatják a rendezetlen tulajdon- és birtokviszonyok. A volt zártkerti területeken lévő utak állapota változatos. A dombvonulatokon végigvezető utak általában jó állapotúak. A lejtő irányú utak többsége elmélyült, időszakonként nehezen járható. A vizes területeken, mélyfekvésű területeken átmenő utakon a nem megfelelő kivitelezés, illetve a karbantartás hiánya okoz gondot. A probléma halmozódik, ha az időjárás csapadékosabb. A kistérségben a telefonellátás követi az igényeket, jelenleg folyamatban van több településen is a szélessávú Internet kiépítése. Kábeltelevízió hálózat minden településen működik. Az I. sz. melléklet összegzi, hogy a térségben a kábeltelevíziós hálózatba bekapcsolt lakások száma 2002-ben: 27.429. Emellett egyre több azon háztartások száma, akik számítógéppel rendelkeznek. A vállalkozások, cégek 90%-a számítógépen végzi napi munkáját.

Az elektromos hálózat jelenlegi kiépítettsége megfelelő, folyamatosan bővül az ipari felhasználás is. A lakások elektromos hálózatba való csatlakozása teljes, egyre bővül a külterületek villamosítása is. A gázvezetékkel való ellátottság évről évre bővül, jelenleg 79%-os. Mint ahogy az I. sz. melléklet is részletezi, a térségben a gázzal fűtött lakások száma: 26.648 a 2002. évben. Az alternatív energia felhasználása nem jellemző.

A szennyvízhálózat kiépítése a kistérségekben részben megtörtént, ahol működik, ott a lakások, és vállalkozások 64%-a használja azt. Jelenleg is folyamatban vannak szennyvízberuházások a térségben.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martonné Erdős Katalin, 2004. Magyarország természeti földrajza I., a Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, pp. 30–62, pp. 153–168, pp. 178–181. Martonné Erdős Katalin, 2005, Magyarország tájföldrajza, a Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, p. 56., pp. 96–99.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]