Zala megye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zala megye
Coa Hungary County Zala (2010-).svg
Zala megye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megyeszékhely Zalaegerszeg
Kistérségek száma 9
Települések száma 258
megyei jogú városok 2
egyéb városok 8
nagyközségek 2
ISO 3166-2 HU-ZA
Népesség
Teljes népesség 287 043 fő (2011. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 77 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 3784,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
HU county Zala.svg
Zala megye elhelyezkedése Magyarországon
Zala megye weboldala

Zala megye a Dunántúl délnyugati részén terül el. Székhelye Zalaegerszeg. A megye területe két nagy tájegységre, a Keszthelyi-hegységre és a Zalai-dombságra bontható.

Zala megye Horvátországgal, Szlovéniával, Vas-, Veszprém- és Somogy megyével határos.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megye felszíne többnyire dombos, hullámos. A területet 2 tájegység határozza meg: a Keszthelyi-hegység, amely a Dunántúli-középhegység része és a Zalai-dombság, amely a Dunántúli-dombság része.

A Zalai-dombság Magyarország nyugati határszélén elterülő középtáj. A dombhátakon folyóvízi üledékeket találunk, a jégkorszaki szélbarázdákban kialakult völgyek némelyike az egykori Pannon-tenger pliocén korú üledékeit is feltárja.

A sűrű, csaknem párhuzamos, de dél felé kissé szétterülő völgyek rendszere morfológiailag erősen tagolja. Ez a felszabdaltság nem kedvezett a nagyobb települések kialakulásának, így vált jellemzővé a „szeges” falutípus.

Legjelentősebb folyója a Zala, a Balaton legfőbb vízszállítója.

A Zalai-dombságot 5 dombhátságra lehet felosztani: Göcsej, Hetés, Egerszeg–Letenyei-dombság, Zalakaros-Zalaapáti-Zalaszentgróti-dombhát és Nemesbük-Türjei-dombhát.

A megye legsíkabb területe a Kis-Balaton környéke. Ezen kívül csak a Zala folyó, a Mura folyó és a Principális-csatorna völgye sík.

Zala megye jellemző földrajzi pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szélső települések égtájak szerint:

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyók: Zala, Mura, Kerka, Lendva, Szévíz, Sárvíz, Felső-Válicka, Alsó-Válicka, Cserta

Fontosabb patakok: Gyöngyös-patak, Szentgyörgyvölgyi-patak, Medesi-patak, Cupi-patak, Kerta

Fontosabb állóvizek: Balaton, Kis-Balaton, Miklósfai-halastavak, Csónakázó-tó (Nagykanizsa), Gébárti-tó (Zalaegerszeg), Horgásztavak (Zalaszentgrót), Pölöskei horgásztavak, Zalacsányi-tó, Zalaszentgyörgyi-tó, Csömödéri-horgásztavak.

Csatornák: Hévízi-csatorna, Principális-csatorna, Foglár-csatorna

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zalai erdők főleg a gímszarvasokról híresek. Innen származik a világ legtöbb világrekorder gímszarvasagancsa.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Zalakerámia Zrt. (116), 2. Pannontej Zrt. (281), 3. Rotary Fúrási Zrt. (297).

Gazdasági szempontból is jelentős a balatoni halászat és a kis-balatoni nád, amely keresett exportáru. A kőolajkutatás nyomán több száz meddő olajkút található a megyében, amelyek többsége alkalmas a termálvíz kitermelésére. Ezek helyén többhelyütt idegenforgalmi szempontból igen jelentős gyógyfürdők alakultak ki, például Zalakaroson, Lentiben és Kehidakustányban.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború végéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megye mai területének kialakulása
1. 1950-ben Zala megyétől Veszprémhez, 2. 1950-ben Zala megyétől Veszprémhez, 1978-ban vissza, 3. 1950-ben Somogy megyétől Zalához, 4. 1950-ben Vas megyétől Zalához, 5. Zala megye 1950–1978, 6. mai megyehatár, 7. 1950 előtti megyehatár

A bronzkortól lakott terület. Különösen sok a Pannónia római provincia korabeli emlék, például a területén átvezető út maradványai, Valcum (Fenékpuszta) romjai. Zalavár (Mosaburg) székhellyel a 9. század közepén Pribina fejedelemségének része volt, a Nagymorva Fejedelemséghez tartozott. A magyarok honfoglalása után Bulcsu törzse szállta meg. Az államalapítás idején I.István és utódai nagy birtokeseteket adományoztak a területén felállított egyházi intézményeknek (zalavári, tihanyi apátságoknak). Királyi vár volt Tátika, Csobánc, Sümeg, de központtá egyik sem vált. Az itt birtokot nyert külföldi lovagokból lett nagyurak (Bánffyak, Csákok) hatalmával szemben a 13. században itt bontakozott ki legerősebben a nemesi vármegye szervezkedés. A bárói uralom az Árpád-házi királyokat követő interregnum (1301–08) alatt megszilárdult, s Zala megye a 15. században is a bárók (Cilleiek, Újlakiak) uralmának egyik központja volt. A török támadások már 1480-ban elérték területét. 1526, de különösen 1566 után a török háborúk jelentős végvonala volt (Zala megyén át vezetett a legrövidebb út a Habsburgok osztrák tartományai felé) 30 kisebb-nagyobb végvárral. 1600-ban a törökök Nagykanizsa elfoglalásával uralmukat majdnem egész területére kiterjesztették, 1664-ben elfoglalták a Zrínyi Miklós építette Új-Zerinvárat is. A török hódítókat csak 1690-ben űzték ki.

Az 1937-ben megindult kőolaj kitermelés ellenére a felszabadulásig Magyarország egyik fejlődésben leginkább elmaradt területe volt.

1920-ban a trianoni békeszerződés következtében a Murától délre eső része (az ún. Muraköz) és Alsólendva környéke Jugoszlávia része lett, majd 1941–1945 között ismét Magyarországhoz, Zala megyéhez tartozott. A Mura térségben részben zalai megyei területen alakították ki 1919-ben az ún. Vendvidéki Köztársaság nevű de facto államot, ami nem élte túl a katonai megszállásokat.

1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balatonfüredi járás nagy részét 1946-ban, többi részét a Keszthelyi, a Tapolcai és a Sümegi járásokkal együtt az 1950-es megyerendezés során Veszprém megyéhez csatolták.

1978. december 31-én visszakerült a megyéhez Keszthely városa és a Keszthelyi járás.


Közigazgatási beosztás 1950-1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megyéhez az 1950-es megyerendezés előtt tíz járás (Keszthelyi, Lenti, Letenyei, Nagykanizsai, Novai, Pacsai, Sümegi, Tapolcai, Zalaegerszegi, Zalaszentgróti) tartozott 1946 óta, amikor a Balatonfüredi járást Veszprém vármegyéhez csatolták. A megyerendezéskor Veszprém megyéhez csatolták a Keszthelyi, a Sümegi és a Tapolcai járást, így 1950. március 16-ától hét járás volt Zala megye területén.

Az 1950-es járásrendezés során ezek közül két járás megszűnt (a Novai és a Pacsai), így a tanácsrendszer bevezetésekor öt járási tanács alakult a megyében (Lenti, Letenyei, Nagykanizsai, Zalaegerszegi és Zalaszentgróti).

Ezt követően a járások megszüntetéséig, 1983-ig két további változás történt a megyében. A Letenyei járást 1970-ben felosztották a Lenti és a Nagykanizsai járás között, 1978 végén pedig sor került a tanácsrendszer időszakának legnagyobb megyehetár-módosítására, amikor a Keszthelyi járást és Keszthely városát ide csatolták Veszprém megyétől, és ezzel egyidejűleg a Zalaszentgróti járást beolvasztották a Keszthelyibe. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Keszthelyi, Lenti, Nagykanizsai és Zalaegerszegi).

Városok 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megye területén az 1950-es megyerendezés idején két megyei város volt, a megyeszékhely Zalaegerszegen kívül Nagykanizsa. 1983-ig csupán Lenti szerzett városi rangot 1978-ban, de ugyanekkor Keszthelyt a Keszhtelyi járással együtt ide csatolták Veszprém megyétől, így 1983 végén a megyében négy város volt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Zalaegerszeg és Nagykanizsa jogállása közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, 1954-től a megye valamennyi városának rangja járási jogú város lett, majd 1971-től egyszerűen város.

Városkörnyékek 1970‑1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megyében a járások megszűnése előtt Zalaegerszeg és Nagykanizsa lett városkörnyékközpont, mindkettő 1977-ben, és mindkettő járási székhely is maradt 1983-ig.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984 elején az ország összes járása, így a Zala megyében található négy is (Keszthelyi, Lenti, Nagykanizsai és Zalaegerszegi) megszűnt. A négy meglévő városhoz (Keszthely, Lenti, Nagykanizsa és Zalaegerszeg) csatlakozott Zalaszentgrót, és mindegyik város egyben városkörnyékközpont is volt. Emellett városi jogú nagyközséggé és így nagyközségkörnyék-központtá alakult Letenye, mely 1989-ben kapott városi rangot, hatodikként a megyében.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaegerszeg látképe a bazitai tévétoronyból

Zala megye 9 kistérségből áll. A Pacsai kistérség jött létre legutóbb.

Kistérségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megye kistérségei
(területi beosztás: 2007. szeptember 25., terület és lélekszám: 2007. január 1.)[2]:

Kistérség Székhely Terület (km²) Lélekszám Település
Hévízi kistérség Hévíz 123,60 12 473 8
Keszthelyi kistérség Keszthely 349,33 34 806 16
Lenti kistérség Lenti 663,09 22 313 51
Letenyei kistérség Letenye 388,69 17 391 27
Nagykanizsai kistérség Nagykanizsa 552,93 66 968 27
Pacsai kistérség Pacsa 278,82 10 792 20
Zalaegerszegi kistérség Zalaegerszeg 788,61 97 266 65
Zalakarosi kistérség Zalakaros 311,85 13 196 19
Zalaszentgróti kistérség Zalaszentgrót 327,06 18 238 24

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Göcseji Falumúzeum (Zalaegerszeg)

Zala megye népessége nem éri el a 300.000 főt, 2007-es mérések szerint a megye népessége 293.443 fő. A megye lakosságának megközelítőleg 56%-a városlakó, 38%-a pedig valamelyik megyei jogú városban él. A lakosság egyharmada a Zalaegerszegi kistérségben, további 22%-a pedig a Nagykanizsai kistérségben él. Lakónépessége szerint Zalaegerszeg Magyarország 17., Nagykanizsa 20., Keszthely pedig 57. legnagyobb városa. Lakossága alapján Zala megye Magyarország megyéi közül a 16.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keszthelyi Festetics-kastély
A kallósdi kerektemplom

A megye területe idegenforgalom szempontjából két régióhoz, a Nyugat-Dunántúl turisztikai régióhoz illetve a Balaton turisztikai régióhoz tartozik. legfontosabb területe Keszthely és a Balaton 30 kilométeres partszakasza, valamint a Hévízi-tó. A megye fő turisztikai vonzerejét ezenkívül az érintetlen természet, a gyógyfürdők, a romantikus göcseji táj, az élő népművészet és a hagyományos falusi vendéglátás jelentik. A nagy kiterjedésű erdők kiváló túrázási lehetőséget biztosítanak.

Kulturális turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességek Nyugat-Dunántúl turisztikai régióban

Zalaegerszeg

Göcsej tájegység központja, megyeszékhely. Felkereshető nevezetességei az egyedülálló Olajipari Múzeum, a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Park illetve a Göcseji Múzeum, a Megyei Bíróság (egykori Vármegyeház) épülete, a tévétorony az Alsóerdőn, ahonnan gyönyörű panoráma tárul a környező dombvidékre és a városra. A kultúra rajongóit a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem (egykori Zsinagóga) rendezvényei is várják.

Göcsej népi építészetének emlékei:

Domborzati- néprajzi tájegység, a megye legismertebb része, a Zala, Válicka és a Kerka folyók által határolt vidéken, kb. 70 községet foglal magába. Középső része a "szegek" vidéke. Sok helyütt fennmaradtak a népi építészet illetve népszokások emlékei (Böde - Szent Mihály-templom, Nova - Plánder Ferenc Falumúzeuma, Kávás - Népi műemlékház, Zalalövő - Népi műemlékház, Csesztreg - Népi műemlékház, Szent Móric-templom, Nemesnép - Fazsindelyes szoknyás harangláb, Rádiháza - Gutorfölde - 1990-as évek eleje óta méneseiről híres).

Hetés népi építészetének emlékei:

Domborzati és néprajzi tájegység, Göcsejtől és a Kerka folyótól délnyugatra, részben Szlovéniában. Elnevezése valószínűleg a hetes számmal van összefüggésben. Hagyományosan Hetésnek a történelmi Zala vármegye azon hét települését nevezték („Hetes” → Hetés), amelyek neve "háza" végződésű volt; ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló területet egészét beleértették. Sík terület, határain egykor árterekkel, mocsarakkal és ingoványos vidékekkel. A környéken neves települései Rédics, Lenti, Lovászi, Gosztola, Lendvadedes és Szentgyörgyvölgy (Hetés és Őrség határa).

Nevezetességek Balaton turisztikai régióban

Egészségturizmus (gyógy- és wellnessturizmus)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye gyógyfürdői:

  • Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark - Lenti: Az 1970-ben talált 40 fokos termálvízre építették a fürdőt, mely 1978-ban nyílt meg, s utána folyamatos fejlesztésen ment keresztül. 2004 júliusában avatták fel a termálfürdő 1340 m2 felületű élménymedencéjét. A lenti fürdő vize Európa szerte ismert 40 000 éves nátrium-hidrogénkarbonátos gyógyvíz, amely mozgásszervi, ízületi, gerinc és hátproblémák kezelésére alkalmas. A gyógyvíz hatását a Szent György Energiapark jótékony földsugárzásai egészítik ki. A gyógyvízhez kapcsolódóan kúraszerűen alkalmazott gyógyászati kezelések is igénybe vehetők. [1]
  • Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő - Kehidakustány: Minősített kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos vízét a kénes gyógyvízek csoportjába sorolták, radont nem tartalmaz. Mozgásszervi betegségek, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, bőrgyógyászati problémák ellen ajánlott. [2]

A megye termálfürdői:

Lásd még:

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaegerszeg: Göcseji Múzeum, Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Park, Magyar Olajipari Múzeum.

Nagykanizsa: Thúry György Múzeum.

Keszthely: Balatoni Múzeum, Georgikon Majormúzeum, Helikon Kastélymúzeum.

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tavaszi Művészeti Fesztivál (Nagykanizsa)
  • Zalai Nemzetközi Néptáncfesztivál (Nagykanizsa)
  • Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál (Nagykanizsa)
  • Jazz Land (Nagykanizsa-Cserfő)
  • Prószafesztivál (Zalaegerszeg)
  • Zalaegerszegi Országos Fazekas és Keramikus Találkozó (Zalaegerszeg)
  • Egerszeg Fesztivál (Zalaegerszeg)
  • Egervári Esték (Egervár, Várszínház)
  • Zala-menti napok (Zalalövő)

Lásd még:

Települések listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyét aprófalvas településszerkezet jellemzi.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-es népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:[3]

Sorsz. Település Lakónépesség Kistérség
1. HUN Zalaegerszeg COA.jpg Zalaegerszeg 59 499 fő (2013. jan 1.)[4] +/- Zalaegerszegi kistérség
2. Blason de Nagykanizsa.jpg Nagykanizsa 49 070 fő (2013. jan 1.)[5] +/- Nagykanizsai kistérség
3. HUN Keszthely COA.jpg Keszthely 20 382 fő (2013. jan 1.)[6] +/- Keszthelyi kistérség
4. HUN Lenti COA.jpg Lenti 7961 fő (2013. jan 1.)[7] +/- Lenti kistérség
5. HUN Zalaszentgrót COA.jpg Zalaszentgrót 6634 fő (2013. jan 1.)[8] +/- Zalaszentgróti kistérség
6. HUN Hévíz COA.jpg Hévíz 4663 fő (2013. jan 1.)[9] +/- Hévízi kistérség
7. HUN Letenye COA.jpg Letenye 4202 fő (2013. jan 1.)[10] +/- Letenyei kistérség
8. HUN Zalalövő COA.jpg Zalalövő 3058 fő (2013. jan 1.)[11] +/- Zalaegerszegi kistérség
9. HUN Pacsa COA.jpg Pacsa 1676 fő (2013. jan 1.)[12] +/- Pacsai kistérség
10. HUN Zalakaros COA.jpg Zalakaros 1849 fő (2013. jan 1.)[13] +/- Zalakarosi kistérség

Nagyközségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Községek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyugat-Dunántúl (katalógus, Magyar Turizmus Rt. Nyugat-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság, Sopron. Komáromi Nyomda Kft. évszám nélkül kb. 2004.)
  • Csodálatos Zala megye - Wonderful Zala Country (Turisztika - Történelem - Látványosságok - Ajánlott útvonalak - Programok - Információk). Angolul és magyarul. Bevezető: Adorján András idegenforgalmi főtanácsos. A kiadvány a Gazdasági Minisztérium támogatásával valósult meg. Dátum nélkül: 1990-es évek vége.
  • Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zala megye témájú médiaállományokat.

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2013. október 15.)
  2. Magyarország kistérségeinek listája
  3. 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS, Területi adatok, Zala megye (159. old.) (pdf). (Hozzáférés: 2013. október 11.)
  4. 2011. évi népszámlálás. 3. területi adatok 3.20. Zala megye (magyar nyelven) (PDF). KSH, 2013. május 11. (Hozzáférés: 2013. május 11.)
  5. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  6. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  8. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  9. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  10. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  12. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  13. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  14. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  15. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]