Biskói komptragédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A komptragédia áldozatainak emlékére emelt Jézus-szobor a paksi Duna-parton (Farkas Pál, 2000)
A biskói komptragédia áldozatai a paksi Szent Vendel-kápolnától indultak utolsó útjukra
A tragédia 100. évfordulójára állított paksi emlékmű
Az emlékmű közelebbről

A biskói komptragédia 1887. június 18-án következett be. Ma is az ország legtragikusabb vízi katasztrófái között tartják számon. A jámbor katolikus nép - már ötödik éve - Paksról tartott Kalocsára, Jézus Szent Szíve búcsújára, Spiesz János paksi apátplébános és Varga Károly kántortanító vezetésével. A többszáz fős csoport a Pakson 150 évvel az előtt épült Szent Vendel kápolnától indult reggel hétkor utolsó útjára. A búcsúra nagyrészt gyermekek, nők, és munkások tartottak. A tömeg csendjét a szent ének törte meg, amit a biskói révig zengtek. A felső, zádori révet egy századnyi huszár foglalta el, akik országgyűlési választások biztosítására igyekeztek a folyó balpartjára. Az alsó révnél egy rozoga, régi, fenyőből összetákolt komp várt az átkelőkre. A Duna partján a kalocsai néphez csatlakoztak a dorogi búcsúsok is, Kiskunhalasra igyekvő kereskedők és a plébánost szállító fiáker két lóval. A dereglye vontatására egy lovat vittek magukkal a révészek is. Amint mindenki felszállt, a kompot ellökték a parttól.

A tragédia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tragédia okaira két verzió született. Az egyik az, hogy mivel régi volt a komp kilyukadhatott az alja. A másik, ami valószínűbb, hogy túl sokan szálltak fel rá, s ezzel túlterhelték. Több fordulónyi ember gyűlt össze a parton, akik átszállításukra várakoztak. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a kompon a normális 150 helyett közel 300-400 ember tartózkodott a tragédia pillanatában. Terhelhetősége 17 736,6[1] kilogramm volt. A túlterheltség mértékét azonban nem lehet meghatározni, mert nincs pontos számadat arra, hogy hányan tartózkodtak rajta. Csupán abban lehetünk biztosak, hogy a megengedettnél jóval többen voltak a 10-15 méter hosszú és 5-6 méter széles réven. A szerencsétlenség napján a hőmérséklet 12,4 °C[2] volt, a szél járása pedig meghaladta a 22 km/h-t.[3] Az erős légmozgás és a Duna nagy sodrása mellett, a nagy terhelés a felhajtót erősen a parthoz szorította, s nem tudott elindulni. Az utasok a folyó felőli oldalra mentek, s így a komp el tudott indulni. Az emberek pedig az ijedség hatására a vízszintnél magasabban helyezkedő oldalra szaladtak, ennek következében a komp megbillent. Ez által a komp ingadozni kezdett és megtörtént a tragédia. A tákolmány süllyedni kezdett, a parttól pár méterre. Páran beleugrottak a Dunába és kiúsztak. Az erős sodrás azonban egyre beljebb vitte a dereglyét. Sokan vízbe ugrottak, estek vagy a süllyedő komp oldalába kapaszkodtak. A környékbeli halászok és vízimolnárok csónakba vágták magukat, hogy a fuldoklókon segítsenek. A folyamba esettek többsége nem tudott úszni, ezért próbáltak egymásba kapaszkodni. Így viszont a lehető legrosszabb dolog történt: az úszni tudókat is a mélybe rántották. A szerencsétlenül jártak segítségére többen igyekeztek, de a biztos halál elől menekülők sokukat a vízbe fullasztották. A szemtanúk szerint a menekülők egymásról a húst is letépve, borzalmas kínok között próbáltak szabadulni, tekintet nélkül barátjukra-rokonukra. A kántortanító tanítványait mentette, amíg végül a hullámsírban lelte halálát. Az áldozatokhoz képzett orvosok elég későn tudtak odaérni, a fejetlenség miatt. A sérültek ellátásáról dr. Somogyi Zsigmond, dr. Szinger Lipót és Paks elöljárói gondoskodtak. A falu népe kétségbeesetten kereste a kiterített halottak között kedveseit. A szél átjárta a vizes ruhában megmenekülteket, közülük sokan pár nappal később tüdőgyulladásban haltak meg. Az árvák számára országos gyűjtésen mintegy ötven forint folyt be.

A szerencsétlenség után még napokig kerültek elő holttestek, folyamatosan temették őket, a családokat közös sírba tették. A katasztrófa emlékére a paksi épülőben lévő templomot Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelték fel.

Statisztikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tragikus baleset napjáról különböző statisztikai adatok születtek. A búcsúsok közül a kompon tartózkodott 399 fő, ebből a Dunába veszett 216 fő, megmenekült 183 fő.

A vízbefúltak száma életkor szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1 éven aluli csecsemő: 4
  • 10-15 év közötti gyermek: 46
  • 15-20 év közötti ifjú és leány: 19
  • 20-40 év közötti: 44
  • 40-50 év közötti: 32
  • 50-60 év közötti: 29
  • 60-70 év közötti: 22
  • 70 éven felüli: 13
  • Ismeretlen korú: 7

Ebből férfi 35, nő 181 fő [4]

Az áldozatok névsorát többen is összeírták, azonban itt is fel lehet fedezni eltéréseket. A halotti anyakönyv alapján 247 főt sikerült azonosítani. Három várandós asszony is tartózkodott a hajón. Mind a hárman megszülték gyermeküket, de ők is és a magzatok is odavesztek. Így az áldozatok száma összesen: 250 fő.[5]

Az áldozatok névsora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ács Mária
  • Akkerman Erzsébet
  • Akkerman Ferencné
  • Arnold Józsefné, sz. Nikl
  • Arnold Katalin
  • Aszvicker Ferencné
  • Bach Ferencné
  • Bach Teréz
  • Back Jánosné, sz. Hanol
  • Back Lászlóné
  • Beheimhuber Mária
  • Bekker Terézia
  • Berlinger Anna
  • Berlinger Katalin
  • Birkner Mihály
  • Bodahelyi Anna
  • Borsi Józsefné
  • Brokhauser József
  • Büttl Antal
  • Császárné..?
  • Czimmer Jánosné, sz. Krajdi
  • Czimmer Katalin
  • Czug Erzsébet
  • Czug Jánosné
  • Czwinker Ferencné
  • Diósi Józsefné
  • Esztergomi Erzsébet
  • Esztergomi József
  • Feidt Ádám
  • Feidt Ádámné
  • Feidt Józsefné, sz. Nepp
  • Feidt Rozália
  • Feil Katalin
  • Feil Magdolna
  • Feil Mihályné
  • Feil Mihályné id.
  • Feil Péterné, sz. Bach
  • First Pál
  • Fricz Anna
  • Fricz Erzsébet
  • Fricz Ferencné
  • Fricz Anna
  • Fricz Ferencné
  • Gautschek Andrásné
  • Gindl Ferenc
  • Gindl Jakabné
  • Gindl Magdolna
  • Gindl Teréz
  • Girst Antal
  • Girst Jánosné
  • Girst Józsefné
  • Girst Pál
  • Goldschmied Magdolna
  • Goldschmied Teréz (Szendiné)
  • Grósz Jánosné, sz. Irkum
  • Grósz Jánosné, sz. Spiesz
  • Grósz Pálné, sz. Irkum
  • Haasz Magdolna
  • Hakstok Gyula
  • Hakstok Mártonné
  • Halász Zsigmondné özv.
  • Hand Erzsébet
  • Hanol Erzsébet
  • Hanol Ferencné özv.
  • Hansz Magdolna
  • Hencz István
  • Hencz János
  • Herczeg Jánosné
  • Hierenc…? 10 éves ?
  • Hingl Ferenc
  • Hingl Jánosné
  • Hingl Jánosné, sz. Girst
  • Hingl Jánosné özv.
  • Hirsch Jakabné
  • Hirt János
  • Hirt Jánosné
  • Hoffer Antalné
  • Homoky Lőrincné
  • Horváth Erzsébet
  • Horváth Györgyné, sz. Szalinai
  • Horváth János
  • Hum Andrásné
  • Hum Anna
  • Hum Antalné
  • Hum Jakabné
  • Hunczinger Mártonné
  • Jager Ferencné özv.
  • Jantner Bálintné, sz. Ha(a)g
  • Jantner Ferencné
  • Juhász Sándorné
  • Kauschek Andrásné
  • Kern Ádámné
  • Kern Erzsébet
  • Kern Ferencné, sz. Akkerman
  • Kern Józsefné
  • Kern Kálmán
  • Kern Katalin
  • Kien Józsefné
  • Kholmann Erzsébet
  • Kindl Ferenc
  • Kindl Jakabné
  • Kindl Magdolna
  • Kirchner Mihályné
  • Komlóssy …?
  • Kovács Györgyné, sz. Lengyel
  • Kovács Istvánné
  • Kovács János
  • Kovács Jánosné
  • Kovács Jánosné, sz. Spitz
  • Kovács Jánosné, sz. Tímár
  • Kovács J-né, sz. Homoly
  • Krámer Józsefné, sz. Reichl
  • Kreidenmacher Zsuzsa
  • Kriezer Erzsébet
  • Kristyán Jánosné
  • Krisztl Jánosné
  • Kródi Jánosné
  • Kromer József
  • Kromer Józsefné, sz. Seichl
  • Lacza Anna
  • Lacza András
  • Lacza Andrásné
  • Lacza Borbála
  • Lacza Istvánné, sz. Németh
  • Ledneczky János
  • Ledneczky Zsófia
  • Lehngruber Rozália
  • Lekosek József
  • Madács Mihályné
  • Magyar Mária
  • Magyar Rozália
  • Markovics Mihály
  • Marksz János
  • Mayer Ferencné özv.
  • Mayer Györgyné
  • Mayer Jánosné
  • Mayer Katalin
  • Mészáros Gyuláné
  • Mittler Sebestyénné
  • Müller Erzsébet
  • Nagy Istvánné
  • Németh Imre lánya
  • Németh János
  • Németh Mária
  • Németh Mihályné
  • Nepp Jánosné
  • Nickl Andrásné
  • Nickl Erzsébet
  • Nickl Erzsébet (a. n. Leber)
  • Nun Antalné
  • Osztermayer Jánosné özv.
  • Osztermayer Katalin
  • Osztermayer Krisztiánné
  • Osztermayer Teréz
  • Pach Lőrinc
  • Pach Teréz
  • Pákolicz Györgyné
  • Pákolicz József
  • Pákolicz Katalin
  • Papp Józsefné
  • Papp Mária
  • Patai Anna
  • Payerdy Ferencné
  • Perger Miklósné
  • Pétersz Teréz
  • Posztós Andrásné
  • Pumerschein Józsefné
  • Pupp Ferenc
  • Pupp Jánosné, sz. Kern
  • Pupp Józsefné
  • Pupp Mihályné, sz. Bródi
  • Resch Ignácné
  • Resch Józsefné özv.
  • Ricza Gyula
  • Ruff Ferencné, sz. Tumpek
  • Ruff Jánosné
  • Schuller Józsefné
  • Schuller Mihály
  • Schiller Jakabné Frisch Magdolna
  • Schmidt Pálné
  • Schnebl Erzsébet
  • Schnep Éva
  • Somogyi Júlia
  • Staft András
  • Staft Antal
  • Staft Antalné
  • Stamm Józsefné
  • Steinczhorn Miklósné
  • Szabó Ferencné
  • Szakács András
  • Szendy Józsefné özv.
  • Szigeti Mihályné
  • Szilágyi Júlia
  • Szilágyi Mihályné
  • Szilágyi Teréz
  • Szücs János
  • Táncsis Jánosné özv.
  • Thern István
  • Tieger Katalin
  • Till Erzsébet
  • Till Magdolna
  • Till Teréz
  • Tímár Anna
  • Tomolik Mária
  • Tóth István
  • Treszli Franciska
  • Treszli Jakabné
  • Tumpek Ádámné, sz. Girst
  • Tumpek Ádámné, sz. Wolf
  • Tumpek Ferenc
  • Tumpek Teréz
  • Vác Ádámné, sz. Tumpek
  • Vác Anna
  • Vác Teréz
  • Vajer Éva
  • Vajer Ferencné, sz. Czimmer
  • Vajer Ferencné, sz. Feil
  • Vajer Katalin, sz. Jager
  • Vajer Katalin, sz. Tumpek
  • Vajer Magdolna
  • Vajer Rozália
  • Varga István
  • Varga Jánosné
  • Varga Józsefné
  • Varga Károly
  • Vass György
  • Vida Istvánné
  • Vitt Antalné
  • Vitus Júlia
  • Wéber Magdolna
  • Wéhmann János
  • Wéhmann Mihályné, sz. Haag
  • Weigerding Teréz
  • Weisz Anna
  • Weisz Antal
  • Weisz Erzsébet
  • Weisz Ferenc
  • Weisz Ferencné
  • Weisz István
  • Weisz Józsefné
  • Weisz Péter
  • Weisz Péterné
  • Weisz Rozália
  • Weisz Vilmosné
  • Weisz Jánosné
  • Wolf József
  • Wolf Józsefné [6]

A paksi búcsúsok tragédiájának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 142. p.
  2. Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 126. p.
  3. Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 126. p.
  4. Beregnyei Miklós(szerk.): A biskói komptragédia. 123. p. (a könyvből vett szó szerinti adat)
  5. Beregnyei Miklós(szerk.): A biskói komptragédia. 137. p.
  6. Beregnyei Miklós(szerk.): A biskói komptragédia. 134-137. p. (a könyvből vett szó szerinti adat)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]