Dunakömlőd

Dunakömlőd (németül Kimling, szlovákul Dunajská Kemlá) korábban önálló község volt, 1978 óta Paks egyik városrésze.^[1]

Fekvése[szerkesztés]

A vármegye keleti szélén fekvő, dombokra épült település Pakstól mintegy 5 kilométerre északra helyezkedik el, a Duna partjától nem messze.

Megközelítése[szerkesztés]

Területét átszeli, központját is érintve, észak-déli irányban a 6-os főút, így ez a legfontosabb közúti elérési útvonala. A környező települések közül Madocsával és Bölcskével az 5111-es út köti össze.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal érinti, de a vonal ezen szakaszán már megszűnt a személyforgalom.

Története[szerkesztés]

Római kor[szerkesztés]

Egyik dombja tetején épült (valószínűleg az 1. század közepén) a Római Birodalom limesének Lussonium nevű erődje, amelynek feltárása ma is folyik. Sok értékes leletre bukkantak itt, többek közt úgynevezett „római katonai diplomákra”, két fémszállal összefűzött 10×13 centiméteres bronzlemezekre, amelyek a veterán katona által megszerzett jogokat tartalmazták. Az első katonai diplomát 1969-ben dr. Visy Zsolt fedezte fel. A harmadik ezredforduló után itt alakították ki Tolna megye első római romkertjét.

A középkortól[szerkesztés]

Csánki Dezső szerint Kömlőd az 1510-es években legalább vásáros helynek számított, de lehet, hogy mezővárosi ranggal is bírt. A török hódoltság és a 17. század véres harcai azonban csaknem teljesen elpusztították a települést. 1776-ban csak 25 család lakott itt.

1705-ben Vak Bottyán a dombon épített fellegvárat, amelyet azóta Bottyán-várnak neveznek. Vak Bottyánnak ma szobra van Dunakömlődön.

Dunakömlődre 1785-ben 157 német család települt. Szent Imre nevére szentelt temploma 1789-ben épült.

Dunakömlőd a második világháború után a hazai németek kitelepítése által leginkább sújtott települések közé tartozott.^[2]

Nevének eredete[szerkesztés]

A Szent Miklósról elnevezett egykori madocsai bencés apátság alapítólevele, amelyet 1145-ben kelteztek, II. Géza király idejében, Kemled néven említi a községet, amely a dokumentum szerint a Zeenthemagoch nemzetségbeli Joachimé volt. 1336-ban Kumlend, 1333-ban Keulend, 1334-ben Kemleud néven említik a források, 1502-ben már Kömlőd. Dunakömlődnek 1903 óta nevezik. Előtagját a községnevek törzskönyvezéséről szóló törvény alapján kapta, mert nem lehetnek azonos nevű települések az országban. (Komárom-Esztergom vármegyében is létezik egy Kömlőd nevű község, előtag nélküli elnevezéssel.)

Turizmus[szerkesztés]

Bár a falu dombokra épült, nem hegyekre, az 1980-as évek közepe óta kivilágítható sípályája van, felvonóval. A kis tengerszint feletti magassága ellenére (125–185 méter) minden télen sikerül beüzemelni.^[3]

A falunak messze földön híres halászcsárdája is van, ahová gyakran térnek be a 6-os főúton elhaladók.