Capoeira

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Capoeira
Roda de capoeira2.jpg
Capoeira bemutató

Eredet Brazília Brazília
Leghíresebb sportolók Mestre Bimba
Mestre Pastinha
Mestre João Grande
Mestre João Pequeno
Érintés no-contact vagy semi-contact
Technikák Akrobatikus elemek, rúgás, lábsöprés
Olimpiai nem
Ebből fejlődött
Rá alapszik
baile del maní, batuque és maculele
Capoeira Angola, Capoeira Regional

A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a 16. századtól a 19. századig a főként Közép-Nyugat Afrikából Brazíliába hurcolt rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejen állva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő break tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeirából származik. Két fő stílusirányzat létezik a capoeirán belül: az egyiket a lassabb, földközeli mozdulatsorok, valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemzi, ez a Capoeira Angola. A másik stílus az ún. Capoeira Regional, amelyben folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, a színlelt támadások, a lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négerek harcolnak (Earle Augustus vízfestménye, 1822 körül)

Az 1500-as években Portugália Nyugat-Afrikából szállított rabszolgákat Dél-Amerikába. Brazília volt a rabszolga-kereskedelem legnagyobb résztvevője, az Atlanti-óceánon átkelő rabszolgák 42%-a ide került. Ezek leggyakrabban a következő népcsoportok tagjai közül kerültek ki: a szudáni csoport, mely főleg a joruba és a dahomey törzsek tagjaiból állt, az iszlám vallású guineai csoport, melynek tagjai maléziaiak és hausza-törzsbeliek voltak, valamint a bantuk (közöttük kongóiak, kimbundák és kaszanják) Angolából, Kongóból és Mozambikból.

Léteznek feljegyzések egy, ma már nem létező kubai küzdő-táncról, az ún. baile del maní-ról, amely a capoeirára emlékeztet (két férfi a yuka dobozok ritmusára mozog). A batuque és a maculele nevű küzdő-táncok szintén szorosan kapcsolódnak a capoeirához.

A rabszolgák az Újvilágba magukkal hozták kulturális és vallási szokásaikat. Az elnyomás és rabszolgatartás homogenizálta az afrikai származású embereket, és ez később a capoeira kialakulásának katalizátora lett. A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze. Egyes történészek szerint a bennszülött, brazíliai törzsek is fontos szerepet játszottak a capoeira fejlődésében.

A rabszolgaságot eltörlő, 1888-as Arany-törvény életbelépésével emberek ezrei váltak hirtelen szabaddá. Európából is sokan emigráltak Brazíliába. Sokuknak nehezen ment a beilleszkedés a létező társadalmi rendbe, nagy volt a munkanélküliség, s a capoeiristák közül sokan, kihasználva jó verekedési képességüket, bűnözőkké váltak. Rio de Janeiróban és Bahiában hosszú évtizedekig a capoeira az alvilág egyik jelképe lett, s elveszítve "játék" jellegét, a résztvevők gyakran késsel és borotvapengével küzdöttek egyikük haláláig.

Változás 1932-ben következett be, amikor Mestre Bimba (Manoel Dos Reis Machado) megnyitotta Salvadorban capoeira iskoláját, ahol az általa kialakított Capoeira Regionalt kezdte oktatni. Ezt követte 1941-ben Mestre Pastinha (Vicente Ferreira Pastinha) Capoeira Angola iskolája. A két mester mára a capoeira mitikus figurájává, „ősatyjává” vált, számos dalban megemlékeznek róluk. Az 1940-es évektől kezdve a capoeira, most már mint nemzeti sport, fokozatosan visszaköltözött Rióba, majd az 1980-as években elindult világhódító útjára.

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három berimbau és egy pandeiro

A zene a capoeira szerves része. Meghatározza a rodában (ejtsd ho'da) a játék ritmusát és stílusát. A különböző hangszerek és az ének egyaránt fontosak a játék szempontjából. A ritmus a nagyon lassútól (Angola) a nagyon gyorsig (Sao Bento Regional) terjedhet. Egyes énekek kérdés-felelet formájúak (ahol a kórus kérdez, az énekes pedig válaszol) mások pedig egy-egy történetet mesélnek el. A téma igen változatos: híres capoeiristák élete, a játék maga, vagy a szerelem egyaránt állhat a dal központjában. Egyes dalok kifejezetten egyszerűek, leginkább gyerekversekre emlékeztetnek. A capoeiristák a dal vagy a berimbau által diktált ritmushoz igazítják mozdulataikat, így ebben az értelemben maga a zene a capoeira vezető eleme.

A zenekart alkotó zenészek (az ún. bateria) egy sorban állnak a roda szélén. A zenekar magja általában három berimbauból (ez egy íjra emlékeztető húros hangszer, melynek húrja acélszálból készül) áll, ezek a berraboi vagy gunga / basszus, medio és viola. Ezek mellett általában találhatunk még két pandeiro-t (csörgődobot), egy reco-reco-t (kaparóhangszert), valamint egy agogo-t (dupla kolompot). Az atabaque (konga-dob szerűség), szintén gyakori sok bateriában, bár sokak szerint nélkülözhető hangszer.

A berimbau jelzi a játék kezdetét és végét, közben pedig meghatározza a ritmusát. Hagyományosan a játék megkezdése előtt a játékosok letérdelnek a berimbau-n játszó zenész előtt.

Roda és filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A roda (jelentése: kör) az a hely, amelyben a capoeirát játsszák. A rodát alkotó személyek tapsolnak és énekelnek a zene ütemére, míg a körben két személy capoeirát játszik. A capoeira stílusirányzattól függően a roda nézőközönségét alkotó személyek felkelhetnek és beavatkozhatnak a mérkőzésbe és egy új mérkőzést kezdhetnek az egyik vagy a másik játékossal. A rodán belül zajló küzdelem-játék ritmusát a berimbau határozza meg. Lassú zene alatt általában lassabb, komplexebb mozdulatokat, mozgássorokat hajtanak végre, az ütéseket csak imitálják vagy jelzik. A lassú játékok a külső szemlélő számára talán kevésbé érdekesek, de nagyobb technikai tudást igényelnek, ezen keresztül a játékosok jobban be tudják mutatni technikai tudásukat.

A gyorsabb ütemű zene hatására a játékosok mozgása is felgyorsul, ami lehetővé teszi szélesebb, magasabb mozdulatok végrehajtását. Ilyenkor a roda által meghatározott kör is kitágul, hogy a játékosoknak több terük legyen. A gyors játékban nagyobb hangsúlyt kapnak az ugrások, akrobatikus mozdulatok, köríves rúgások - a közönség legnagyobb örömére. Ekkor lehet valódi találatokat bevinni, bár erre legtöbbször csak magasabb szinten lévő, haladó capoeirások között kerül sor.

A capoeira filozófiája szerint a roda magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).

A játék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcai capoeira bemutató
Capoeira bemutató

Noha a capoeirában nem cél a másik elpusztítása, nem ritka az olyan roda, ahol a lábsöprés és a földrevitel is megengedett. Bár technikailag ki lehet gáncsolni az ellenfelet, a capoeiristák gyakran csak imitálják a mozdulatot, ezzel mutatva ki fölényüket a rodában. Ha az ellenfél nem tud kitérni a lassabb támadás elől, nincs értelme a gyorsabbat használni. Minden egyes támadásban benne rejlik egy elkerülő technika alkalmazásának lehetősége. A legjobb játékosok nem is gingáznak (az ingázó alapmozdulat, ejtsd: dzsinga), mivel állandó mozgásukkal folyamatosan támadnak, védekeznek, és kitérnek. Ha valaki kimutatta fölényét, a két játékos rövid szünetet tart, és az óra járásával ellentétes irányban járnak körbe-körbe, jobb kezüket lazán tartva. Ez nem más, mint a "volta do mundo", vagy más néven „a világ körüli út”. Két-három udvarias kör megtétele után a játék folytatódik. A volta do mundo-t használják akkor is, ha valamelyik játékos pihenni szeretne, de általában egy heves párbaj lecsillapítására szolgál. Fontos megjegyezni, hogy a volta do mundo alkalmazása iskolánként más és más; egyesek feltartják a kezüket, mások nem, van, ahol sétálnak, míg mások futnak. Bizonyos iskolákban akkor végzik, amikor a zene elhal és a játszó felek az új dalra várnak.

Ha valaki részt vesz egy rodában, érdemes utánajárnia az iskola szokásainak, és tiszteletben tartania őket, mivel ezek tudomásul nem vétele udvariatlanságnak számít.

A capoeira elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, ezek nem jellemzőek. A capoeirában alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, flipek, valamint cselek egyaránt jellemzőek.

Amennyiben a roda vezetője úgy találja, hogy le kell állítani a játékosokat, kiált, vagy a berimbau-t ugyanazon a hangon szólaltatja meg egymás után többször. A játékosoknak ekkor le kell guggolniuk, amíg a vezető elmondja a mondanivalóját.

Capoeira stílusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két legnagyobb stílusirányzat a Capoeirán belül a Capoeira Angola és a Capoeira Regional. Bár működnek olyan csoportok, amelyek csak az egyik stílust művelik, a legtöbb csoport a két stílus ötvözetét alakította ki.

A capoeira „eredeti” stílusa az Angola, amelyet a lassúbb, földhöz közelebb végrehajtott mozgások jellemeznek. A hangsúlyt a capoeira hagyományaira helyezik, a zene lassú és általában minden hangszer (teljes nateria) jelen van.

A Regional az újabb és inkább küzdelem-orientált változata a capoeirának. A Regionált Mestre Bimba alakította ki, hogy szélesebb tömegek számára is elérhetővé, élvezhetővé tegye a capoeirát és eltávolítsa a bűnözők világától. A capoeira játékosok néha játszanak hagyományos, Angola stílusú küzdelmeket, de a Regional összecsapásokat általában gyors, akrobatikus, atletikus mozdulatok jellemzik, magas ugrásokkal, forgó rúgásokkal, amelybe be lehet építeni az Angolára jellemző trükköket és földközeli mozdulatokat is.

Mára számos olyan stílus alakult ki, amely ennek a kettőnek az elemeit keveri, ötvözi, néha igencsak eltérő mozdulatokkal.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maya Talmon-Chvaicer: The hidden history of capoeira: a collision of cultures in the Brazilian battle dance, University of Texas Press, 2008, ISBN 978-0-292-71723-7

Capoeira csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Capoeira témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Capoeira című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.