Örményes (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a magyarországi Örményes, a Fehér megyei Marosörményes és a Máramaros megyei Bükkörményes településekkel.
Örményes (Armeniș)
Örményes címere
Örményes címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang községközpont
Beosztott falvak Fényes, Plopu, Ófalu (Sat Bătrân´) és Sub Margine
Polgármester Petru Vela (PSD), 2012
SIRUTA-kód 51252
Népesség
Népesség 1255 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 5
Község népessége 2454 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 134,6 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Örményes  (Románia)
Örményes
Örményes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 11′ 59″, k. h. 22° 19′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 59″, k. h. 22° 19′ 12″
Örményes weboldala

Örményes (románul Armeniș, a helyi ejtés szerint Arminiș [armi'niʃ], németül Armönisch) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karánsebestől 27 km-re dél–délkeletre, a Temes partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét az azonos nevű patakról kapta. Ugyan a patak a mai falutól mintegy három km-re torkollik a Temesbe, a falu eredetileg a patak mentén, a mai Sat Bătrân ('Ófalu') községrész és a forrásvidék (Oberșia Armenișului) közé települt. A név az örvény szó régi magyar őrmény alakjából való. Nemcsak 'örvényes viz'-et jelölhetett, de – mivel az őrmény kézimalmot is jelentett – olyan vizet is, melynek mentén malomkőnek alkalmas kőzetet találtak. A közeli Fenes-patak nevének hasonló eredete az utóbbi jelentést valószínűsíti. Történeti névalakjai: Eőrménnyes (1428), Ermenis (1430), Ermenes (1467), Armenyes (1480), Jarmenes (1501), Orminyes (1690-1700), Armönis (1769), Armenis (1829). 1878-ban felavatott vasútállomása az Armoenisch nevet viselte.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itteni, valószínűleg román kenézi családból származott a Fiáth család. Karánsebes 1658-as török elfoglalása után a Dunántúlon telepedtek le és a későbbiekben fontos szerepet játszottak a vidék történetében. Egyik águk bárói címet szerzett.

A 1617. században Alsó- és Felsőőrményes. 1603-ban a Fiáth család öt, a Flore és a Gerlistyei családok egy-egy porta után adóztak.

1774-ben az Oláh-Bánsági Határőrezred szlatinai századához csatolták. 1789-ben vonták össze mai helyére. 1880-tól Krassó-Szörény vármegye Teregovai járásához tartozott. A 20. század elején családfői többsége erdei munkásként kereste kenyerét. Házai többsége már kőből vagy téglából épült, cseréppel fedve. A Temes árterében nagy cigánytelep terült el. 1945 után vált ki belőle Plopu, Sat Bătrân és Sub Margine.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ben 2598 lakosából 2529 volt román, 39 német és 21 cigány anyanyelvű; 2530 ortodox és 58 római katolikus vallású. 34%-uk tudott írni–olvasni és 1%-uk beszélt magyarul.
2002-ben 1391 lakosából 1371 román és 14 cigány nemzetiségű, 1349 ortodox és 22 baptista.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szarvasmarhatartás, fafeldolgozás.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Örményesi-szoros (Cheile Armenișului) a Temes szűk áttörése, az autóút és a vasút hidakon és alagutakon keresztül halad át rajta.
  • A sziklába vájt Piatră Scrisă ('Írott kő') ortodox remetekolostor a falu határában, a Temes felett átívelő vasúti híd tövében található. Először egy 1788-as katonai térkép tüntette föl, Stinca Sfintei Treimi ('Szentháromság sziklája') néven. Egy sziklára festett ikon köré települt, amelyet 1822-ben újítottak föl. 192930-ban épült kápolnája, 1990-ben szentelték újra.[3]
  • Sandu Florea helyi születésű trombitás emlékműve.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örményes környéke 1770 között