Mehadika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mehadika (Mehadica)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang község
Polgármester Ioan Baderca (PDL)
SIRUTA-kód 53336
Népesség
Népesség 870 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 9 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 334 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mehadika  (Románia)
Mehadika
Mehadika
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 02′ 16″, k. h. 22° 15′ 46″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 16″, k. h. 22° 15′ 46″
Mehadika weboldala

Mehadika, 1911 és 1918 között Kismiháld (románul: Mehadica, népiesen Megica vagy Migica) község Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orsovától 46 km-re észak–északnyugatra, a Szörényi-érchegység egyik völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevében a kicsinyítő képző Mehádiára utal. Első említése: Mehedyka (1440).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1516. században a mehádiai kenézi kerület falva. 1603-ban a Gerlistyei család öt, a Rada, Borczun, Szabó és Frusa családok egy-egy porta után adóztak. 1774-ben az oláh-bánsági határőrezred petniki századába sorolták. 1780-ban két ortodox egyházközségre oszlott. 1873-tól Szörény vármegyéhez, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott.

1896. június 28-án az évszázadok óta használt közös legelők fölméretése és megváltatása ellen tüntető tömegre a csendőrség sortüzet adott le, amelyben hat falusi meghalt.

Híres szűcsközpont volt.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1842-ben 1595 ortodox és 10 római katolikus vallású lakosa volt.[2]
  • 1900-ban lakosából 2126 volt román, 34 cigány és 13 magyar anyanyelvű; 2155 ortodox és 15 római katolikus vallású. 35%-uk tudott írni–olvasni, 2%-uk beszélt magyarul.
  • 2002-ben 922-en lakták, 894 román, 20 cigány és 5 magyar nemzetiségű, 904 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu hírnevét 14 vízimalmának köszönheti, melyek a 20. század elején épültek.
  • Falumúzeumában a környék múltjának népi használati tárgyait állítják ki.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]