Pogányosvölgy
| Pogányosvölgy (Valea Mare) | |
 |
|
| Pogányosvölgy (Nagypatak) görögkeleti ortodox temploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Megye | Krassó-Szörény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Furlug vagy Furluc (Fârliug) |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Pogányosvölgy
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 30′ 12″, k. h. 21° 48′ 19″ | |
Pogányosvölgy (románul Valea Mare) település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Fekvése [szerkesztés]
Boksánbányától északkeletre, a Bisztra folyó mellett fekvő település.
Története [szerkesztés]
Pogányosvölgy vagy Nagypatak nevét 1501-ben, majd 1584-ben említette először oklevél Nagypatak alias Valemare néven. 1602-ben Valemare, 1717-ben Vallemare, 1808-ban Vallemáre, 1888-ban Valeamer-Poganest, 1913-ban Pogányosvölgy néven írták.
Pogányosvölgy (Valemare) az 1500-as évek elején a Fiáth család birtokai közé tartozott. 1501-ben Fiáth Lajos és László és gyermekeik osztoztak meg Bukiu, Petrosnicza, Valemare, Nyires, Örményes, Gyuro falvakban levő birtokaikon.
1534-ben János király Novcsa Miklóstól hűtlensége miatt birtokait elvette, és azokat Fiáth Ferencnek adományozta. E birtokok közé tartozott Walemare részbirtok is.
1578-ban az oklevelek említést tettek a Fiáthok Nagypatak-on és Gyúrón fekvő részbirtokairól is.
1579-ben Báthory Kristóf erdélyi vajda Fiáth Lajosnak, Ferencnek, Jakabnak és Miklósnak új adományt adott Gyuro, Nagypatak és Székas pusztai részbirtokokra.E birtokrészek a Simon János elleni perben szerepeltek.
1580-ban Báthory Kristóf erdélyi vajda beiktattatta a karánsebesi Olacz Konstantin özvegyét Floka Annát és leányát Katalint, a Szörény vármegye karánsebesi kerületében fekvő Karczmafalva (Kröcsma), Szavoj, Valemare, Vaiszlova és Cserese részbirtokába, majd 1590 évben Theke Györgyöt és Gyulay Jánost küldte követül a temesvári pasához, többekközt meghagyva nekik, hogy Tóth Gáspár és Miklós Nagypatak nevű falujuk ügyében.
1613-ban Fiáth Zsigmond, Miklós és János tiltakoztak, azért hogy Báthory Gábor a szörénymegyei karánsebesi kerületben fekvő Golecz, Szlatina, Szárazpatak, Szekas, Yale Maré és más falvakat eladományozhassa.
A 16. és a 17. században Szörény megyében három Valiamare létezett.
1769-ben Valiamare előbb a zsupaneki zászlóalj kiegészít részét képezte, majd az oláh-illir határrezredhez került, utóbb pedig az oláhbánsági határrezred ohabai századához tartozott.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
| „ | Valemare (Uj), Krassó vármegyében, a Boganis (Pogányos) vize mellett, 37 katholikus, 521 óhitü lakossal, s anyatemplommal | ” |
A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Boksánbányai járásához tartozott. 1910-ben 676 lakosából 664 román volt. Ebből 667 görögkeleti ortodox volt.
Források [szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet. 712. o. Online hozzáférés
.svg){kind=small}
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
