Berszászka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berszászka (Berzasca)
Berzasca, view of the village.jpg
Berszászka címere
Berszászka címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsólupkó, Bigér, Drenkova és Kozlatelep
Polgármester Petru Nicolae Furdui (USL), 2012
Irányítószám 327025
Körzethívószám +40 x55[1]
Népesség
Népesség 1328 fő (2011. október 31.)[2]
Község népessége 2848 (2011)[3]
Magyar lakosság 7
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 73 m
Terület 267,73 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Berszászka  (Románia)
Berszászka
Berszászka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″
Berszászka weboldala
Sites near Berzasca.JPG

Berszászka (1911-ig Berzászka, románul Berzasca, helyi ejtés szerint Bârzasca [bɨr'zaska], németül Bersaska, szerbül Брзаска) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében, az Al-Dunánál. Újmoldovától 36 km-re kelet–délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét patakjáról kapta. Történeti névalakjai: Bırzašt (1554), Besaska (1692), Saska (1774), Perschascha (1785), Berszaszka (1829).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ciclău-dombon középkori templom alapjait ásták ki a régészek.

Evlija Cselebi látogatásakor Drenkovát (1554: Dırinqwa) dunai hajósok lakták.

1693. szeptember 29-én Drenkovánál szállt partra Thököly Imre, hogy török segítséggel újraszervezze a kuruc mozgalmat.

Berzászka mai helyén a 17. század végén települt aranymosókkal. Az aranymosást a 18. század első felében görög vagy aromun vállalkozók irányították. 1768 és 1872 között a Határőrvidékhez tartozott, az Oláh–Illír Határőrezred egyik századának székhelye volt. 1777-ben 111 román, 3 cigány és egy katolikus német család lakta. Később néhány horvát család is beköltözött, majd Bigérből, Ravenszkáról és Weizenriedből csehek. Utóbbiak római katolikus templomot is építettek 1870-ben. A bánsági határőrvidék felszámolása után előbb Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták. Heti és éves vásárokat is tartott.

A kozlai szénbányát 1848 és 1866 között egy olasz vállalkozó termelte ki. 1867-ben a kozlai és a közeli kamenicai szénbányában tizenkilenc bányász dolgozott.[4] A feketekőszén-kitermelés azzal vett nagyobb lendületet, hogy 1872-ben az ausztriai szénbánya-tulajdonos Guttmann testvérek felismerték a drenkovai és kozlai széntelepek jelentőségét és megvásárolták területüket. 1878-ban Drenkován gőzhajó-kikötőt építettek. A Duna-parton kisvasút is épült, amely egészen a 20. század végéig működött.

1881. május elején bányászsztrájk tört ki, amelyhez június 24-én a vaskői bányászok is csatlakoztak. Július elején a főszolgabíró csendőrökkel kényszerítette a sztrájkolókat a munka fölvételére.

1891-ben Drenkován 389 bányász évi 342 tonna feketeszenet termelt ki.[5]

Drenkován 1909-ben üveggyárat hoztak létre, amely befőttesüvegeket, lámpaüvegeket, szódásüvegeket és üvegedényeket állított elő. Mivel közvetlen összeköttetése volt a kikötővel, nagyrészt kisázsiai és balkáni exportra termelt. Égetőkemencéjét széngázzal működtették.[6] A két világháború között 18 kilométeres erdőkitermelő kisvasutat építettek a telepig, és állami tulajdonú fűrészgyár működött itt. 1919. április 16. és június 20. között egy francia alakulat állomásozott Drenkován.

A Vaskapu-erőmű 19661970-es megépítésével Drenkova korábbi alsó fele a víz alá került.

Mára Drenkován megszűnt a szénbányászat. Utoljára a kozlatelepi bányát zárták be, 2004-ben.[7]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu látképe 19. század végi képeslapon
  • 1842-ben 942 ortodox és 31 római katolikus vallású lakosa volt.[8]
  • 1900-ban 2251 lakosából volt 1515 román, 295 német, 277 cseh, 108 magyar és 54 szerb anyanyelvű; 1600 ortodox és 596 római katolikus vallású. A lakosok 41%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 1%-a beszélt magyarul.
  • A községközpontnak 2002-ben Kozlateleppel és a szinte teljesen elnéptelenedett Drenkovával együtt 1608 lakosa volt, közülük 1416 román és 161 cseh nemzetiségű; 1405 ortodox és 182 római katolikus vallású. Az adatokból nem derül ki, de a községközpontban romák is élnek.[9]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Berzászka-patak karsztvidékét a községközpontból északkeleti irányba indulva közelíthetjük meg. A 4200 hektáros területen látványos kanyonok, vízkitörések, barlangok (Zamonița, Gaura Cornii, La Pișătoare), vízesések találhatóak.
  • A Sirina patak völgye (é. sz. 44° 38′, k. h. 22° 03′) 50 hektár területű mészkőszurdok a Kozlatelep–Bigér út mellett, vízeséssel és egy valószínűleg 15. századi szerb ortodox kolostor romjaival. Az azonos nevű falu 1554 előtt pusztult el.
  • Drankó vára 1419 után, a déli végvárrendszer részeként épült. A törökök többször ostromolták. 1600 körül nem a valószínűleg leromlott várban helyeztek el őrséget, hanem új palánkvárat építettek. A 17. század végén már ez is romokban állt.[10] A Duna felduzzasztásával a várrom nagy része a víz alá került. A hajóállomásnál, a parttól 35-40 méterre, a vízállás függvényében látható belőle egy falszakasz.
  • A községközpont ortodox temploma 1836-ban épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halászat, fakitermelés.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o.
  5. Bokor József (szerk.). Drenkova, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29. 
  6. Monografia comunei Tomești
  7. Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul, într-al sorții joc! (2010)
  8. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  9. http://www.banaterra.eu/romana/biblioteca_banat/monografii/interculturalitate_moldova_noua.pdf
  10. Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 3. Budapest, 2007, 1429. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]