Ohrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ohrid
(macedónul Охрид)

(albánul Ohër/Ohri)

(bolgárul: Охpидa/Ohrida))
Robevihouse.JPG
Ohrid sokablakos házai
Ohrid címere
Ohrid
címere
Ohrid zászlaja
Ohrid
zászlaja
Becenév: Balkán Jeruzsálem, európai Jeruzsálem
Közigazgatás
Ország  Macedónia
Körzet Délnyugati
Járás Ohridi
Jogállás város
Polgármester Aleksandar Petreski
Irányítószám 6000
Körzethívószám +389 046
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 55 200 fő (2007)[1] +/-
Népsűrűség 143,77 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 700 m
Terület 383,93 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CETS (UTC+2)
Világörökség-azonosító 99
Elhelyezkedése
Ohrid  (Macedónia)
Ohrid
Ohrid
Pozíció Macedónia térképén
é. sz. 41° 07′ 01″, k. h. 20° 48′ 06″Koordináták: é. sz. 41° 07′ 01″, k. h. 20° 48′ 06″

Ohrid (macedónul Охрид, albánul Ohër/Ohri, bolgárul: Охpидa/Ohrida, történelmi török neve Ohri) város Macedónia nyugati részén, az Ohridi-tó északkeleti partján, az Ohridi járás székhelye. Az ország hetedik legnépesebb városa, lakossága mintegy 55 200 fő (2007, becslés). A festői környezetben felépült város történelmi épületei révén 1980-ban a UNESCO kulturális világörökségi helyszíne, az Ohrid-régió része lett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókorban az illírek düasszaritesz néven ismert törzse telepedett meg a mai Ohrid helyén, és alapította meg Lüchnisz vagy Lüchnidosz (latinosan Lychnis, Lychnidus) városát. A római korban az Adriai-tengert Bizánccal összekötő kereskedelmi út, a Via Egnatia haladt el a város mellett, aminek következtében jelentősége megnövekedett, s II. Philipposz erődítést emelt a Lüchnisz melletti dombra. Régészeti ásatások bizonyítják, hogy a kereszténység korán, a 4. században megtelepedett a városban, s az 5. században már saját bazilikával rendelkezett.

A fellegvár a város látképével

867-ben a bolgárok hódították meg a várost (ekkoriban említették először a szláv eredetű Ohrid néven), s 990 és 1015 között, Sámuel uralkodása alatt a Bolgár Birodalom fővárosa, valamint az ohridi patriarkátus székhelye volt. Miután 1018-ban a Bizánci Birodalom tette rá kezét a városra, Ohridot visszaminősítették a bizánci patriarkátus alá tartozó érseki székhellyé. 1083-ban I. Bohemund normannjai foglalták el, s a 14. századig több ízben gazdát cserélt a város, felváltva az epiruszi despoták, a bolgárok, a bizánciak és a szerbek vonták fennhatóságuk alá.

A 14. század végén az Oszmán Birodalom hódította meg a várost, aminek következtében a keresztény lakosok nagy része elmenekült, s a Manastıri szandzsákhoz tartozó Ohrid fejlődése is megtorpant. A 18. századra lett ismét jelentős mint kereskedelmi központ, s a század végére lakossága az 5 ezret is elérte. A 19. század elején az Oszmán Birodalom többi európai tartományához hasonlóan Ohrid vidékét is helyi földesurak vonták ellenőrzésük alá, és dacoltak a központi kormányzattal (az albán Mahmud Bushatli pasa, majd a macedón Dzseladin bég). A 19. század végére a város lakossága már elérte a 12 ezer főt, s 1913-ban, a Balkán-háború következményeként felszabadult az oszmán iga alól.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ohrid lakói hagyományosan halászatból és fafaragásból, faeszközkészítésből (főként koporsó- és nyeregkészítésből) tartották fenn magukat. Napjainkra csak a halászat jelentősége maradt meg, emellett a 20. században több kisebb műszer-, gép- és textilgyár nyílt meg a városban. A város kis forgalmú, saját nemzetközi repülőtérrel rendelkezik (Szent Pál repülőtér).

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Zsófia-templom freskójának részlete
A Szent Zsófia-templom kivülről

Ohrid mint egyházi központ a 10. századtól 1767-ig állt fenn, s legnagyobb kiterjedését a 16. században érte el, amikor alá tartoztak Szófia, Vidin, İpek, Dalmácia és Moldova, sőt Itália ortodox egyházai is (Apulia, Calabria, Szicília, Velence). Vallási központként Ohrid évszázadokon keresztül pezsgő kulturális élettel rendelkezett. A ma is megcsodálható, bizánci stílusú egyházi építészeti remekek még a bolgár és a bizánci időben, kisebb részük a szerb fennhatóság alatt épült. Egyes feltételezések szerint itt dolgozták ki a cirill ábécét, és itt reformálta Ohridi Szent Kelemen a glagolita ábécét.

A 17. századi török utazó, Evlija Cselebi arról számolt be, hogy 365 templomot és kápolnát számlált össze a városban, ami nyilvánvaló túlzásnak tetszik, de tény, hogy a korban „szláv Jeruzsálem”-nek nevezték Ohridot. Napjainkra lényegesen kevesebb, de még mindig figyelemre méltó számú, bizánci stílusban épült templom található a városban. Ezek legjelentősebbike az egykori érseki főtemplom, később mecsetként működő 11. századi Szent Zsófia-templom (Црквата Света Софија). Mellette említést érdemel a 13. századi Szent Kelemen-, a 14. századi Szent Zaum-, Bolnicki Szent Miklós-, a 15. századi Szent Konstantin és Heléna-, valamint a 18. századi Szent György-templom.

További fontos látnivaló a város egyik jelképe, a II. Philipposz által épített, majd Sámuel cár által a 10. században kibővített fellegvár. 3 kilométer hosszan húzódó falát tizennyolc bástya és négy várkapu tagolja. Egykor a Balkán-félsziget egyik legbevehetetlenebb erődítésének számított. Az óváros sokablakos, fehérre meszelt házai a 18–19. század építészetét idézik, ezek egyikében rendezték be Ohrid néprajzi múzeumát.

A város egyik fontos kulturális rendezvénye az 1963-tól évente megrendezett nemzetközi zenei és színházi seregszemle, az Ohridi Nyári Fesztivál. Ugyancsak itt kerül sor minden évben a Balkáni Népzenei és Néptáncfesztiválra.

A várostól délre, az Ohridi- és a Preszpa-tó között terül el a Galicsica Nemzeti Park.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Becslés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]