Révay Kálmán

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Révay Kálmán
Született1911. július 16.[1]
Dunaharaszti
Elhunyt1950. augusztus 19. (39 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatonatiszt
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1934)
SírhelyeFarkasréti temető (30/2-1-93)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Révay Kálmán (Dunaharaszti, 1911. július 16. — Budapest, 1950. augusztus 19.) magyar katonatiszt, vezérőrnagy, festőművész. 1947-1949-ben a Honvéd Kossuth Akadémia parancsnoka, majd a Honvéd Páncélos Csapatok Parancsnoka volt. Az 1950-ben lefolytatott Sólyom-per III. rendű vádlottjaként koncepciós eljárásban halálra ítélték és kivégezték.

Fiatalsága[szerkesztés]

1911. július 16-án született Dunaharasztiban, dr. Révay Bódog törvényszéki bíró és Jellinek Aglája gyermekeként, római katolikus családban. Édesanyja zsidó származású volt, de katolikus hitre tért. A középiskola hét osztályát a budapesti piarista gimnáziumban végezte el, a VIII. osztályt azonban az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, itt is érettségizett 1929-ben, jó eredménnyel.[4] 1927 júliusában Dunaharasztinál megmentette a Dunában fuldokló Kálmán Jenő író életét.[5] Hősies cselekedetéért Horthy Miklós kormányzó Magyar Bronz Érdeméremmel tüntette ki.[6]

Katonai pályafutása[szerkesztés]

1930-ban felvételt nyert a Ludovika Akadémiára. Ennek elvégzése után, 1934. augusztus 20-án avatták huszár hadnaggyá. Első szolgálati helye a m. kir. 1. honvéd huszárezred volt. 1938 november 1-el főhadnaggyá léptették elő. 1941-től a pécsváradi 32. kiegészítő kirendeltségen volt lónyilvántartó tiszt. Innen Szabadkára, az 1. huszárezred állományába vezényelték, majd századosi előléptetése után, 1942. október 1-től a m. kir. 2. huszárezredhez helyezték át. 1944-ben származási okok miatt nem vonult el alakulatával a hadszíntérre[7], más forrás szerint már a német megszállás után nyugdíjazását kérte.[8] Bekapcsolódott a katonai ellenállásba, ám 1944. november 22-én Tartsay Vilmos százados lakásán őt is letartóztatták a mozgalom többi vezetőjével együtt. A Kiss János és társai per IV. rendű vádlottjaként a hadbíróság első fokon halálra, 1944. december 7-én másodfokon 10 év fegyházbüntetésre ítélte. Előbb a sopronkőhidai fegyházba szállították, majd onnan 1945 márciusában tovább vitték Bajorországba. Kiszabadulása után, 1945. június 21-én visszatért Magyarországra, őrnaggyá léptették elő és Vörös János honvédelmi miniszter parancsőrtisztjeként szolgált. Tagja lett az MKP katonai bizottságának. 1946 október 1-től a Honvédelmi Minisztérium Kiképzési Osztályán szolgált, majd 1947. október 1-től a Honvéd Kossuth Akadémia parancsnokává nevezték ki. 1949 június 9-től a Páncélos Csapatok Szemlélőjévé nevezték ki, majd a Honvéd Páncélos Csapatok Parancsnoka lett. 1949. szeptember 24-én ő vezényelte a Margit körúti katonai fogház udvarán Pálffy György altábornagy és a vele együtt halálra ítélt Korondi Béla, Horváth Ottó és Németh Dezső kivégzését.

1950. május 20-án Révay Kálmánt az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. A Sólyom László altábornagy és társai ellen folytatott koncepciós per III. rendű vádlottjaként állt bíróság elé. A Dr. Jávor Iván hadbíró ezredes vezette hadbíróság 12 vádlottat folytatólagosan elkövetett, a demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság megdöntésérése irányuló szervezkedés vezetésének bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett hűtlenség vádjával kötél általi halálra ítélt. Másodfokon a 12 halálra ítélt közül öt fő büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. Sólyom Lászlót, Révay Kálmánt, Beleznay Istvánt, Dr. Merényi Gusztávot, Pórffy Györgyöt, Illy Gusztávot és Lőrincz Sándort 1950. augusztus 19-én hajnalban a Margit körúti Katonai Törvényszék és Börtön udvarán kivégezték.

Halála után[szerkesztés]

1954-ben a Katonai Felsőbíróság perújrafelvételt rendelt el a Sólyom-perben. Az eljárás során a vádlottakat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettének vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentették. Az új eljárásban azonban új vádak is megfogalmazódtak, Sólyom Lászlót és társait ezúttal szolgálati hatalommal való visszaéléssel, szolgálati titok megsértésével, háborús és népellenes bűntettekkel vádolták meg. Révay Kálmán a vád szerint a Kossuth Akadémia parancsnokaként hátráltatta a munkásszármazású növendékek fejlődését, helyettük "régi" tisztek előmenetelét segítette elő, illetve védte őket a hadseregből való elbocsájtástól. Következő beosztásában, a páncélos csapatok parancsnokaként kiadott helytelen utasításai miatt számos harckocsi megrongálódott, illetve tönkrement. A bűnvádi eljárást végül "büntethetőséget kizáró ok" miatt megszüntették, tekintve hogy a vádlottakon korábban már végrehajtották a halálos ítéletet.

Sólymot, Révayt és a per kapcsán kivégzett többi tisztet 1956. október 13-án a Farkasréti Temetőben katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra, de a ceremónia a nyilvánosság kizárásával zajlott le.

1990-ben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ítéleteket, és azokat törvénysértő voltuk miatt hatályon kívül helyezte. Révay Kálmán és társai rendfokozatát a köztársasági elnök helyreállította. 2007. október 13-án a honvédelmi miniszter előterjesztésen nyomán Sólyom László köztársasági elnök a kivégzett tábornokokat posztumusz előléptette, Révay Kálmánt altábornagyi rendfokozatba.

Magánélete[szerkesztés]

Révay Kálmán tehetségesen rajzolt és festett. Képeiből 1934-ben kiállítást rendeztek a Ludovika Akadémián.[9] 1935-ben egy vallásos témájú festményt adományozott a budapesti helyőrségi templomnak.[10] Sopronkőhidai fogsága idején számos humoros rajzott készített a börtönről, a rabtársakról és az őrszemélyzetről. A 111 rajz rövid írásokkal kiegészítve 1946-ban jelent meg nyomtatásban.

1937-ben feleségül vette capatani Lászlóffy Ágnes (1912-1977) operaénekesnőt. Férjéhez hasonlóan ő is igen tehetségesen festett, 1947-től a Fővárosi Képtár igazgatóhelyettese volt. Révay kivégzése után internálták, később sálfestőként dolgozott. 1956 után festményrestaurátorként alkalmazták a Magyar Nemzeti Galériában, később a restaurátori osztályt vezette.[11]

Előmenetele[szerkesztés]

  • hadnagy (1934. augusztus 20.)
  • főhadnagy (1938. november 1.)
  • százados (1942. április 1.)
  • honvéd (1945. január 18.) A hadbíróság megfosztotta rendfokozatától.
  • őrnagy (1945. június 21.)
  • alezredes (1945. augusztus 1.)
  • ezredes (1946. március 1.)
  • vezérőrnagy (1948. augusztus 19.)
  • altábornagy (2007. október 13.), posztumusz előléptetés

Kitüntetései[szerkesztés]

1945 után

Művei[szerkesztés]

Könyvek:

  • Sopronkőhida 1944-1945. 111 vázlat. Budapest, Új Idők Irodalmi Intézet R. T,  (Singer és Wolfner), 1946
  • A szabadság négy vértanuja : 1944 december. Budapest, Szikra, 1947

Festmények:

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

  • Falkavadászat (1941) Magyar Nemzeti Galéria
  • Akadályt ugrató lovas (1942) Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár
  • Árpád fejedelem (1943) Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Révai Kálmán, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12944.htm
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet éretesítője 1928-1929. 54. o.
  5. ↑ Friss Ujság, 1928. január 29. 7. o.
  6. ↑ Budapesti Közlöny, 1928. január 28. 1. o.
  7. ↑ Bene - Szabó: 210. o.
  8. ↑ Maruzs: 113. o.
  9. ↑ Magyarság, 1934.május 9. 12. o.
  10. ↑ 8 órai Újság 1935. március 2. 8. o.
  11. ↑ A restaurálás művészete: Kiemelkedő restaurálások a Magyar Nemzeti Galériában 1957–2011. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2014/3. 234. o.

Források[szerkesztés]

  • Bene-Szabó: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 2003. ISBN 963 7220 50 X
  • Maruzs: Maruzs Roland: Tábornoki kar: 1945-1956: a Magyar Honvédség és a Magyar Néphadsereg tábornokai a második világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc között. Szeged, HK Hermanos, 2011. ISBN 978-963-88959-4-3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Révay_Kálmán&oldid=26167869”