Boldogfai Farkas Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész

Boldogfai Farkas Sándor (Törökudvar, 1907. július 29.Budapest, 1970. november 18.) a Boldogfai Farkas család leszármazottja, magyar szobrász, éremművész volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökudvaron született. Apja Boldogfai Farkas Lajos (1878-1930) és anyja Margitai Eugénia, Margitai József lánya. Anyai nagyapja révén szlovén gyökerekkel is bír, mivel Margitai a mai Muravidéken, szlovén családban látta meg a napvilágot (eredeti neve is Majhon volt). Nevét nagybátyja, vitéz boldogfai Farkas Sándor után, kapta. Mivel édesanyja korán elhunyt, anyjának nővére, Dékány Mihályné Margitai Ilona nevelte a törökbálinti otthonukban. Édesapja egészségi állapota súlyosan megromlott az 1920-as évek elején és nem dolgozhatott tovább. Ekkor úgy döntött Farkas Lajos, hogy elhagyja Zalát. Mikor apja második feleségével, pósfai Horváth Máriával és a második házasságából született gyermekeivel vidékről felköltözött Kispestre, - ahol egy nagy kertes házat vásároltak, az eladott kanizsai birtokuk pénzén - hozzájuk csatlakozott és beolvadt apja „új” családjába.

Sándor 19211926 között az Iparművészeti Iskolában tanult ötvösmesterséget, majd 19271933 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, mesterei Csajka István és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak.[1] Utóbbinak 19311932 között tanársegédje volt. 1932–1933 között olasz állami ösztöndíjjal Rómában, az Accademia delle Belle Arti-n tanult. 1926-ban Ferenczy István-díjat, Budapest Főváros Díját és Rothermere-díjat is kapott. 1933-ban elnyerte Budapest Főváros Díját a „Rakodómunkás” című szobráért. 1942-ben Gallé Tiborral közösen művészeti szabadiskolát nyitott Budapesten. Nagy Ilona, kispolgári lánnyal kötött házasságot Budapesten, de hamarosan elváltak. 1937-ben feleségül vette Csákány Erzsébetet, a felesége kislányát, Sólya Gabriellát magához vette és úgy nevelte, mintha a saját lánya lenne.

A háborúban nem volt katona, de Budapest elfoglalásakor mégis szovjet fogságba esett, és csak évek múlva szabadult ki. A hatvanas években egy ideig a Százados úti művésztelepen dolgozott. A kedvenc témai: állatvilág, szent személyek, és görög mitológiából való lények. A második világháborús vezérkari őrnagy, boldogfai Farkas Endre unokatestvére volt, vele közeli, családias kapcsolatot tartott. Ispánki József szobrászművész jó barátja és sógora is volt (a féltestvérét, boldogfai Farkas Máriát vette feleségül).

Zalaegerszegen a Göcseji úti temetőben nyugszik.[2]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apor Vilmos síremléke, Győrben
Szent Imre szobra, Szent István Bazilikán, Bp.

Köztéri alkotások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisplasztikák, érmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Copfos leányfej (1933)
  • Győr város érme (1938)
  • Országos Dalosverseny érme (1939)
  • Kolozsvári emlékérem (1940)
  • Gitározó (1964)
  • Vak Bottyán (1965)
  • Két magyar forint (érme, 1970)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]