Osztrogótok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az osztrogót nép a hun támadás hatására 370 körül kettévált gót nép keleti ága. Ezt megelőzően a Dnyesztertől keletre, a Fekete-tenger környékén alkottak királyságot. Ezzel szemben a vizigótok a Dnyeszter és a Duna között éltek. Az osztrogótok 375-től hun uralom alá tartoztak, miután Hermanarik gót király idején Balambér hun uralkodótól vereséget szenvedtek. Az aggastyán uralkodó a monda szerint a vesztes csata után saját kardjába dőlt. Csak Attila 453-ban bekövetkezett hála után nyerték vissza függetlenségüket, ekkor Róma szövetségeseként letelepedtek a Római Birodalom területén. Később más, a hunok által elűzött gót törzsek is csatlakoztak hozzájuk.

474-ben a kiemelkedő Nagy Theodorik lett a keleti gót uralkodó Itáliában. Theodorik uralkodása kezdetén jó viszonyban volt, majd sokat háborúzott Zénón bizánci császárral, 488-ban elfoglalta Itáliát és 493-ban legyőzte Odoakert. Theodorik 526-ban bekövetkezett halála után a helyzetet kihasználva I. Justinianus bizánci császár Flavius Belisarius nevű hadvezérét küldte Itáliába az osztrogótok ellen. A bizánci seregek fölénye megtörte az osztrogót ellenállást. Az osztrogót nép függetlensége elvesztése után fokozatosan asszimilálódott más germán népekbe. A Krím-félszigeten azonban még sokáig éltek gótok, így a magyar államalapítást követően is jelen voltak a térségben, de már állandóan érintkeztek a térségbe beáramló keleti török népekkel (kunokkal, besenyőkkel, úzokkal), végül maradványaik teljesen beolvadtak a krími tatárokba.

Etimológiai feltevések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztrogót név jelentése viták tárgyát képezi. A gótok egy törzset alkottak egészen a 3. századig, amikor két ágra, azaz osztrogótokra és vizigótokra váltak szét. A gót származású történetíró, Jordanes földrajzi magyarázatot adott erre a két kifejezésre. Jordanes műve, A gótok története, egyike a kevés rendelkezésre álló forrásnak, mely a gótokról fennmaradt. Ez a mű azonban csak összefoglalása Casiodorus részletesebb, ám elveszett művének. Jordanes szerint a két gót nép neve, arra a régióra utal, ahol a gótok éltek, azaz a vizigótok voltak a nyugati, az osztrogótok a keleti gót nép. Azonban ez utóbbiak esetében Jordanes ad még egy lehetséges szóeredetet. Ez szerint az osztrogótok első kiráyuk Ostrogothus után kapták nevüket. Korábban létezett két másik szó is a gótok elnevezésére: tervingek, vagyis erdei népek és greutingok, azaz pusztai népek. Létezik azonban olyan névmagyarázat, amely Jordanes földrajzi felosztását megkérdőjelezi, mitöbb a III. század elé helyezi a két gót nép szétválását. Eszerint az osztrogót szó azt jelenti, tündöklő gót, míg a vizigót szó bölcs gótot jelent. A történészek választása a különböző névmagyarázatok között attól függ, ki mennyire tartja tiszteletben Jordanes írói hagyatékát.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy képes világtörténet; A népvándorlás kora