Héttorony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Héttorony erőd 1685-ben
A Héttorony erőd 1685-ben
Yedikule Hisar (A Héttorony erőd) 2006-ban

A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult erőd; hét tornyából hat teljesen leomlott, illetve lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott, és oly régi, mint Bizánc; Theodosius római császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vetette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését.

II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a hét toronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas, úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit és az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították.

Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600-1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Béldi Pál neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”[1]

Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről Thaly Kálmán közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. Hadtörténelmi Közlemények, 4. (1891) 704–707.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]