Kövirigó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kövirigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Monticola
Faj: M. saxatilis
Tudományos név
Monticola saxatilis
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
A kövirigó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   költözési útvonal   telelőhely
A kövirigó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kövirigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kövirigó témájú médiaállományokat és Kövirigó témájú kategóriát.

A kövirigó (Monticola saxatilis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Turdus nembe Turdus saxatilis néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Elterjedési területe Dél-Európától Közép-Ázsián keresztül Észak-Kínáig húzódik. Vonuló faj, a telet a Szaharától délre tölti Afrikában. Az elterjedésének északi peremén élő populációk az elmúlt évtizedekben kihaltak vagy visszahúzódtak, például a 20. század elején még Lengyelországban is költött, ahonnan mára eltűnt.[4]

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, cserjések és szavannák, sziklás környezetben.[5]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon állandó, korábban rendszeresen fészkelő volt, de nagyon megfogyatkozott.[6]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 33-37 centiméter, testtömege 43-63 gramm.[6] A nászruhás hím jellegzetes kék-vörös-fehér mintázatáról könnyen felismerhető. A tojók és a fiatalok barnás színűek, de a hasonló kék kövirigó tojójánál és fiataljainál világosabbak.[7]

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Száraz, délre néző, sziklakibúvásokkal tarkított kopár hegyoldalak madara. Nyáron sokféle rovart fogyaszt, de zsákmányul ejt kisebb gyíkokat is. Ősszel bogyókat is fogyaszt.[6]

Szaporodása[szerkesztés]

Monticola saxatilis

Fészkét sziklarepedésekbe és üregekbe rakja. A fészket a tojó készíti mohából, fűszálakból és gyökérdarabokból, míg a hím a közelben énekel. Fészekalja általában 5 tojásból áll.[6]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy és ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  4. Tomek T, Bocheński Z 2005. Weichselian and Holocene bird remains from Komarowa Cave, Central Poland. Acta zoologica cracoviensia 48: 43-65. PDF fulltext
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  6. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  7. Clement P, Hathaway R 2000. Thrushes. Helm Identification Guides, London.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]