Flexió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Névszóflexió bemutatása a spanyol ’macska’ szón keresztül:
GAT- : szótő
GATO: hímnem, egyes szám
GATA: nőnem, egyes szám
GATOS: hímnem, többes szám
GATAS: nőnem, többes szám
GATOS: jelöletlen többes szám

A flexió, flektálás vagy hajlítás a nyelvészetben a flektáló nyelvekre jellemző szóalak-változtatás, amellyel a különböző nyelvtani viszonyokat kifejezik. A „ragasztó” jellegű toldalékolással (agglutinációval) ellentétben a flexió során a szóalakok nehezen szegmentálhatóak, a toldalékok a szótővel sokszor egybeolvadnak.

A flexió fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flexió típusa szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Külső flexióról beszélünk az ún. szintetikus toldalékok esetében (egyetlen toldalék, több jelentés). Például a latin dominos (’urakat’) szóalak -os végződése egyidejűleg jelöli a többes számot és a tárgyesetet, ellentétben a hasonló jelentésű magyar szóalakkal, amelyben ezeket a funkciókat önálló, egymástól szételemezhető toldalékok képviselik.
  • Belső flexió áll fenn abban az esetben, ha maga a szótő szintetikus. Erre példa az angol sing ’énekel’, sang ’énekelt’ és sung ’énekelt’ (múlt idejű melléknévi igenév) szótári sor, amelynek második és harmadik tagja a szótő magánhangzójának változtatásával (ún. ablauttal) fejezi ki a megfelelő nyelvtani jelentést.
  • A kettő kombinációja (toldalékolás és tőváltoztatás). Erre példa a spanyol pon|emos ’helyezünk’ és pus|imos ’helyeztünk’.
  • Reduplikáció (a szótő/tőhang megkettőzése), pl. latin do ’adok’ és dedi ’adtam’.
  • Szóképzés (elő-, illetve utóképzők hozzáadása a szótőhöz), pl. spanyol conocer ’ismerni’, desconocer ’nem ismerni’, reconocer ’el-/felismerni’.

A flexióra képes szófajok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]